Ahogy
magunkra maradunk a házban, hirtelen nem is tudom mit kéne csinálnom. Már
tudom, hogy Chanyeol nem a varázslattól ijedt meg, hanem a kígyótól, ami azért
sokkal logikusabb, de belegondolva akkor is nagyon vicces. Bár valahogy még sincs
nevethetnékem. Az után, ami Sunbaevel történt… nem mintha Chanyeolnak bármi
köze is lenne hozzá, de nemrég azt mondta, hogy, na jó, igazából nem mondta ki
szó szerint, de ez a „sosem leszek az övé” gondolom arra utalt, hogy ne kezdjek
Sunbaevel. Bár nem tudom, miből gondolta, hogy akarnék.
- Hé,
jól vagy? – Chanyeol még mindig az ajtóból fürkész, és gondolom nem is fog
beljebb jönni, amíg a kígyó itt van.
-
Persze. Na, akkor lefordítjuk azokat a könyveket, vagy mi lesz? – Kimegyek mellette
a szobából, és ő halkan követ. Elhelyezkedik a kanapén, én pedig rövid
gondolkodás után a fotelt választom.
- Nem
ülsz inkább ide? – elég bizonytalanul kérdezi. – Csak mert úgy látnám az
eredeti könyvet is, ha rajz van, vagy valami, érted. Szeretném, amennyire csak
lehet, ugyanolyanra megcsinálni. Persze ez csak egy ötlet, nem kell…
-
Chanyeol. Nyugi. – Olyan kétségbeesetten magyaráz, hogy szinte már viccesnek
hat.. Fogalmam sincs, mi baja van, nekem lenne okom arra, hogy rosszul érezzem
magam. Fogom a könyvet és átülök Chanyeol mellé, amit egy széles mosollyal
díjaz. Úgy érzem, minél régebb óta lakok itt vele, annál kevésbé igazodok ki
rajta.
Egészen estig fordítjuk a szövegeket, de még alig tíz
oldallal vagyunk csak készen. Persze legtöbbször minden mással foglalkoztunk,
csak a fordítással nem. Lassan már valami fényt is kéne varázsolnunk, de
egyikünknek sincs kedve felkelni. Chanyeol a kanapé egyik felén terpeszkedik,
lábait az előttünk lévő, időközben bögrével, papírokkal megtelt asztalra
pakolta fel, én a kanapé másik felét foglaltam el, magam mögé felhalmoztam vagy
négy párnát, és Chanyeol lábain pihentetem a sajátjaimat, mert az pont
kényelmesen az asztal és a kanapé között van. Kinek lenne kedve felkelni?
- Na,
Baek, kelj fel, zsibbadok.
- Dehogy
kelek, így pont tökéletes.
- De
valami fény is kéne már, nem látok írni.
-
Használd a sárkány képességeidet.
- Na jó,
de te se látsz már olvasni.
- Ami
azt illeti, meglepő, de tökéletesen látok.
- Ne
használd itt sunyiba a varázserődet!
-
Chanyeol…
-
Baekhyun…
- Oké!
Renden. – Lassan összeszedem magam, a könyvet az asztalra teszem, persze csak
miután bejelöltem, hogy hol tartunk, és végre letornázom a lábaimat
Chanyeoléról. Olyan megkönnyebbülés látszik rajta, mintha most közöltem volna
vele, hogy mégsem vágom le tőből a végtagjait.
- Ha már
így felkeltél, nem hozol nekem valamit inni? – néz rám, és érzem, hogy mindjárt
előjön a szolgás dologgal.
-
Eltaláltad. Nem.
- Hát,
pedig muszáj lesz, tudod a fogadás… - Tudtam, hogy felhozza.
-
Legközelebb én győzök, és te leszel az én szolgám – mutogatok rá fenyegetően,
miközben a konyha felé indulok.
- Lesz
legközelebb? – Hallom a hangján, hogy meglepődik, bár, igazából egy kicsit én
is, sose terveztem visszavágót, csak úgy adta magát a helyzet, hogy ezt
mondjam.
- Talán.
Majd ha teljesen meggyógyult a vállam.
- Ugyan,
egy sárkányt sosem győzhetsz le – legyint, aztán megtapogatja a lábait. –
Baszki, teljesen elzsibbadtam. – Az orra alá nyomom, a vízzel teli poharat, és
visszamegyek a konyhába, átnézni a kisebb dobozokat, meg a szekrényeket. – Mi a
fenét keresel? – fordul felém, mikor már a fél konyhát átkutattam.
-
Morrigan sütijeit. Egy csomót adott, és tudom, hogy valahová ide tettem őket,
de most nincsenek – Chanyeol egy megbánó tekintetet villant felém – sehol…
Komolyan Chanyeol? Megetted? Mindent? Ez rohadtul nem fair, remélem tudod. Ezt
hozzáírom a listához.
-
Listához? Milyen listához.
- Amin
gyűjtöm az indokokat, hogy miért foglak egyszer megverni.
-
Komolyan van ilyen listád? – Látom rajta a döbbenetet, még a szája is tátva
marad.
- Nem,
igazából nincs.
- Már
azt hittem…
-
Jongdaenek van. Ő tartja számon – vigyorodok el, ahogy az a pillanatnyi
nyugodtság elillan az arcáról.
- Hát én
eddig is tudtam, hogy nem normális, de hogy ennyire? Komolyan, hogy lehet ő a
legjobb barátod? Az a gyerek kész őrült.
-
Bizony, de a te legjobb barátod jár vele, szóval szerintem majd tőle kérdezd
meg, hogy viseli.
Másnap korán kelünk, még csak épphogy felkelt a nap, bár ez
annyira nem zavar. Régen utáltam korán kelni, de mióta itt vagyok, szinte
szeretem is. Igaz, hogy az ablakom csak az erdőre néz, de nincs is annál szebb,
mikor a hajnali fényben, ami még csak épphogy besüt az ablakon, pár állat
szalad el az erdő szélén, esetleg ott legelnek, és láthatom őket. Annyira…
megnyugtató. Olyan érzés tölt el tőle, hogy minden rendben van, és ez csak egy
egyszerű reggel. Bár az is. Egy egyszerű reggel egy mágusnak, aki épp a
mágiáját készül gyakorolni.
Sunbae valószínűleg még nálunk is korábban kelt, mert mikor
kimegyek a nappaliba, ő már ott ül, és a könyvet nézegeti, amibe Chanyeol írta
a lefordított szövegeket.
- Oh, jó
reggelt Baekhyun – csak egy másodpercre pillant fel a könyvből – úgy látom nem
sokat haladtatok, de ez pont elég lesz ahhoz, hogy ma gyakoroljunk. A legtöbb
egyszerű varázslat a vízzel kapcsolatos, szóval lemegyünk a tóhoz. Meg hát jobb,
ha nem gyújtod fel az erdőt véletlenül, szóval azt hiszem a tópartot ki is
nevezhetjük gyakorlótérnek.
-
Persze, oké, csak reggelizek, jó?
- Ahha,
persze. – Totálisan fel van pörögve, szinte… sőt, biztosan jobban érdekli a
varázserőm, mint engem. Vagy legalábbis izgatottabb miatta. Épp pirítóst
csinálok, mikor Chan letámolyog az emeletről. Morog valamit, ami gondolom egy
„Jó reggelt” akart lenni, aztán lerogy az egyik székre, és megkér, hogy neki is
csináljak kaját. Hát nem egy korán kelő típus, az biztos.
Egy órával, egy kiöntött kávéval, egy odaégetett pirítóssal,
és egy félig visszaaludt Chanyeollal később már a parton vagyunk, és várjuk,
hogy Sunbae felvázolja a helyzetet. Chanyeol a parton marad, az egyik szikla
tövébe ül le, Sunbae és én pedig felhajtjuk a nadrágunk szárát, és besétálunk a
tóba. Fő a biztonság!
- Nem
lesz nehéz, a lényeg az, hogy azzal a varázsigével, amit az előbb elolvastál,
és remélhetőleg meg is jegyeztél, eloltsd ezt a lángot – azzal az ujja hegyére
varázsol egy apró lángot, egy csettintéssel, én pedig teljesen elképedek.
- Mért
nem mondtad eddig, hogy tudsz ilyet?!
-
Komolyan Baekhyun? Komolyan? Te üvegpohárból csinálsz ÉLŐ kígyót, és azon
lepődsz meg, hogy nekem nem kell gyufa a gyertyagyújtáshoz?
- Hát…
igen… ? – Inkább nem kérdezek többet, a lángra koncentrálok, és magamban
elmondom a varázsigét, amit a könyvben olvastam. Persze nem történik semmi.
Aztán megpróbálom még egyszer… meg még tízszer… semmi. Ez nem olyan, mint a
vívás, vagy a lovaglás, azok, még ha bénán is, de mennek mindenkinek, elsőre.
Mármint, ott a kard, meg tudod fogni, tudsz vele hadonászni, de nekem nincs
mivel hadonásznom. Nincs semmi kézzel fogható, amibe kapaszkodhatnék, ami miatt
elhihetném, hogy egyszer menni fog. Újra elmondom a varázsigét, ezúttal
hangosan, még a kezem is kinyújtom hozzá, de nem történik semmi. Eközben
Chanyeol csak a parton ül, és szerintem félig már megint alszik. Bár nem is
csodálom, felkelni is alig tudott, meglepő, hogy a konyhában nem aludt vissza
teljesen a pultra dőlve.
-
Baekhyun! Koncentrálj egy kicsit, kérlek! – Sunbae még mindig a tóban áll,
vászonnadrágja alját a hullámok nyaldossák, a kezében pedig az apró lángot
tartja. Az ember, ha ránéz, az jut eszébe, hogy azt az apró lángot a legkisebb
szellő is elfújhatja, de valójában ez nem igaz. Az az apró lángocska valójában
mindent túlél, még a víz sem tudja eloltani, csak ha Sunbae úgy akarja. Nekik
ez apróságnak tűnik, egy csöppnyi varázserőnek, de valójában sokkal több annál.
Sokkal több, mint amire az én falumban az emberek valaha is vágynának. Nem szabadna
így alábecsülniük magukat.
- Sose
fog sikerülni – nyafogok, de azért újra próbálom. Az eredmény ugyan az, mint
eddig. És még én beszélek arról, hogy nem kéne alulbecsülniük magukat…
- Ugyan
már, csak gyakorolnod kell – próbál nyugtatni Sunbae. – Mindenkinek kell a
gyakorlás, semmi nem megy egyből.
- Nektek
kell gyakorolni az átváltozást?
- Nos,
nem, de…
- Látod?
Nektek nem kell gyakorolni.
- De nekünk
ez a lényünk része, ösztönös.
- Na és
nekem nem a részem a mágia? Nem kéne ösztönösnek lennie?
- Azért
ez nem ilyen egyszerű Baek, nekünk az átváltozás olyan, mint neked a légzés.
Ösztönös, észre se veszed. A varázslás nekünk se megy elsőre.
- KHM! -
krákog közbe Chanyeol a partról.
- Aki
nem jön be a vízbe, csak döglik a parton, az csak ne pofázzon! – kiabál vissza neki
Sunbae. Igazán aranyos.
Az egész
délelőtt a szerencsétlenkedésemmel telik el, persze eredmény nélkül. Mire
Sunbae megengedi a szünetet, úgy érzem magam, mintha kifacsartak volna. Az idő
dél körül járhat, éhes vagyok, fáradt, vizes, Chanyeol pedig szerintem
napszúrást kapott azóta. Sunbae kisétál a partra, én meg eldőlök a vízben.
Ahhoz ugyan itt még túl sekély, hogy ússzak, de lebegni a térdig érő vízben is
lehet. Lehunyom a szemem, és élvezem, ahogy az apró hullámok ringatnak. Mindig
is szerettem úszni, de a falunktól túl messze van a tó. Fojtottan hallom, ahogy
valamelyikük nekem kiált, de még nincs kedvem felkelni. Egy kezet érzek meg a
vállamon, kinyitom a szemeimet, és Sunbaet pillantom meg, ahogy kissé aggódó
arccal fölém hajol.
- Minden
oké? – kérdezi, miután felülök, és már nem csak a víz zúgását hallom a
fülemben.
-
Persze, csak ez most jólesett. Tőlünk messze van a víz, nem sok lehetőségem
volt úszni.
- Akkor
jó. Ide bármikor kijöhetsz, én is sokat jártam ide régebben. Viszont most haza
kéne vinni Chanyeolt. Nincs jó bőrben, szerintem vagy beteg lesz, vagy
napszúrást kapott, de valami nincs rendben vele.
A partra érve kicsavarom a ruháimból a vizet, amennyire csak
tudom, de azért jobb lenne, ha tudnék valami varázsigét, amitől egyből
megszáradok. Chanyeol tényleg nem néz ki túl jól, a bőre sápadt, a szemeit alig
tudja nyitva tartani. Hogy ezzel mindig történik valami… Sunbae úgy dönt,
eljött az ideje az erőfitogtatásnak, szóval felkapja Chant és már megyünk is
haza. Na jó, csak félig tartja ő, de akkor is. Azért Chanyeol nem egy nádszál,
Sunbae meg nem egy kolosszus.
- Oké,
hová vigyük?
- Én fel
nem cipelem az emeletre…
- Nem is
neked kell, én hoztam idáig is.
- Akkor
sem. Vigyük a szobámba, én meg majd alszok ma máshol. – Sunbae bólint, és a
szobám felé indulunk Chanyeollal. Én nyitom az ajtót, Sunbae pedig már dobja is
le az ágyra Chanyeolt.
-
Vigyázz ott a… mindegy.
- Mi?
- A…
pohár… - Nem akartam kimondani, hogy kígyó, főleg nem így, hogy Chanyeol rajta
fekszik. Képzelem mi lenne, ha meghallaná, hogy „Hé, vigyázz épp a kígyón
fekszel” szép folytatása lenne a mai napnak.
- Remélem
nem tört el – kap oda ijedten Sunbae, de addigra a kígyó előszenvedi magát
Chanyeol alól. – Oké, most megnyugodtam – szusszan egyet, amitől valahogy olyan
aranyosnak hat. Bár kicsit vicces, hogy a kígyóért jobban aggódott, mint a
legjobb barátjáért, de hát ez van, nem kéne Chanyeolnak a napon fetrengenie. –
Na, akkor most hagyjuk kicsit pihenni. Leülünk kinn? – Kell egy pillanat, mire
felfogom, hogy hozzám beszél. Talán, de csak talán, egy kicsit elbambultam
miközben Chanyeolt néztem, de ahogy felfogom a kérdést gyorsan bólintok, a
kígyóért nyúlok, hogy ez a szerencsétlen ne kapjon szívrohamot, ha felkel, és két
kígyószem néz vissza rá.
Kint a kanapéra telepszünk, én az ölemben a kígyóval, Sunbae
pedig a könyvet nézegeti, mármint az eredetit. Látszik, mennyire érdekli, néha
rámutat dolgokra, és megkér, hogy fordítsam le, én pedig a legnagyobb örömmel
teszem ezt. Egyrészt élvezem, hogy végre tudok valamit, amit senki más rajtam
kívül, másrészt Sunbae olyan gyermeki lelkesedéssel lapozgatja az öreg könyvet,
hogy azon még talán az apám is elmosolyodna. Kell vagy fél óra, mire a figyelme
inkább a kígyóra terelődik.
- Tudod
Baekhyun, hihetetlen vagy. – Olyan rajongással néz rám, ahogy talán még soha
senki. Vagy talán mégis. Az is ő volt, az első nap mikor felébredtem itt, és lementünk
a főtérre süizni. Bár az kicsit furán sült el akkor.
- Inkább
fura. De azért köszi – mosolygok rá.
- Nem,
komolyan mondtam. Hihetetlen… - Kezd a helyzet egyre inkább hasonlítani a
sütizős esetre. Félreteszi a könyvet, és közelebb csúszik hozzám. A kígyó az
ölemen felszisszen, a fogait mutogatja, de mintha fel se tűnne neki. Az ujjai a
nyakamra csúsznak és végigsimítanak rajta, de én csak enyhén tátott szájjal
ülök; fogalmam sincs mit kéne reagálnom. A komolyság, az eltökéltség a
tekintetében… olyan mintha egy tejesen más személy lenne. Még közelebb mászik,
fél lábbal feltérdel a kanapéra, és egy erőteljes mozdulattal a vállamnál fogva
hátradönt.
-
Sunbae… mit csinálsz? – A hangom nem ijedt, inkább gyanakvó. Már feltűnt, hogy
néha mintha megváltozna. Néha egyszerűen kifordul magából. Nem figyel rám, csak
bámul, azzal a féloldalas mosolyával, ami igazán jól áll neki, de most ez
valahogy egyre kevésbé érdekel. Az egyik pillanatban még fölöttem támaszkodik,
a következőben pedig már ajkait az enyémnek szorítja, fűszeres illata mélyen az
orromba kúszik, ujjai egyre feljebb csúsznak, már a hajamba markolnak, nyelve a
számba tör utat magának. Csak egy döbbent pillanatig maradunk így, aztán
megpróbálom eltolni magamtól, de mintha egy kőtömböt próbálnék megmozdítani,
teljesen esélytelen. Nem tudom mit vártam, elvégre ő egy sárkány. Minden erőmet
összeszedve, egyik könyökömmel lendületből a gyomrát célzom. Nyekken egyet,
pont annyi időt adva nekem, hogy lelökjem magamról, de nem hagyja magát olyan
egyszerűen, összefogja a csuklóimat, és a lábaimra ül, szinte mozdulni se
tudok. De csak szinte. Ahogy visszahajol hozzám, összeszorítom a fogaimat, és
lefejelem. Nem épp barátságos módszer, de Sunbae se épp barátságos jelenleg. Nem
tudom mi ütött belé, de az biztos, hogy még nem láttam ilyen erőszakosnak.
Óvatosan kimászok ernyedt teste alól, és a hátára fordítom.
Fejelési képességem olyan jó mint a… nagyon. Egyenletesen lélegzik, de totál
kiütöttem. Mégis mi volt ez? Először, mikor a cukrászdába voltunk, akkor is
teljesen megváltozott pár percre, és utána teljesen elszégyellte magát. Tudta
mit csinált, de mintha nem teljesen saját akaratából tette volna, hiszen Sunbae
mióta csak ismerem egy kedves, segítőkész, aranyos srác, egyáltalán nem vall
rá, hogy így nyomuljon valakire. Még akkor se, ha nagyon NAGYON tetszik neki.
Aztán nemrég, mikor a kígyót mutattam neki, bár akkor tényleg inkább csak olyan
volt, mint aki nagyon felpörgött. Tulajdonképp akkor egész aranyos volt… És
most… Nem tudom mi volt ez, de azt hiszem eljött az ideje, hogy kivallassam pár
dologról Chanyeolt. Ismét.
Legalább két óra eltelik, mire Chanyeol megjelenik a
konyhában. Meglepően jól fest, ahhoz képest, hogy épp napszúrása kéne, hogy
legyen. Sárkányok… Meg se lep az első kérdése.
- Sunbae
elaludt a kanapén? ÉS JÉZUS MÁRIA MÉRT VAN A NYAKADBA A KÍGYÓ??
- Ja…
olyasmi… És azért, mert szeret ott lenni.
- És nem
akarod letenni? Mondjuk a szobádba? Valahol jó messze innen?
- Nem.
- Umm…
ahha, akkor én most… - mutat az ajtó felé, de megállítom, még mielőtt
elindulhatna.
-
Chanyeol.
- Igen?
- Nem
viselkedett Sunbae furán az utóbbi időben? – A pultnak támaszkodok, úgy
figyelek rá, a kígyó pedig a lecsúszik a nyakamból, a könyököm mellé, és onnan
figyel.
- Furán?
Ő mindig fura, mire gondolsz? – Leül a pulthoz velem szembe, de gyanúsan
méregeti a kígyót közben. Szemmel tartja. Nem tudom mi baja vele, olyan
aranyos.
- Nem
viselkedett szokatlanul? Úgy amit nem várnál tőle? Tudod, érzelmi kitörések meg
ilyesmik – vonok vállat.
-
Csinált valamit? – Mintha hirtelen elvágták volna minden félelmét a kígyó
iránt, komoly arccal hajol közelebb hozzám.
- Szóval
igazam van.
- Baek…
mit csinált? – Nem válaszolok neki, csak megrázom a fejem. Nem kell tudnia. –
Válaszolj! Veled csinált valamit? – Vállat vonok, és félre nézek inkább. Ez
felér egy igennel is. – Mit csinált?
- Nem
mindegy?
- Nem!
Nem az! Tudnom kell Baek.
- Mért
kell annyira tudnod? – A szemébe nézek, és végig simítok az asztalon tekergő
kígyón. Hűvös, sima „bőrének” érintése megnyugtat. Bármennyire is tagadom,
ideges vagyok, a szívem hevesen kapál, most hogy Chanyeol kivallat, most fogom
csak fel, mi is történt.
- Tudnom
kell, mennyire rossz az állapota.
- Szóval
tudsz róla? Hogy ilyen? És nekem egy szót sem szóltál róla? – A hangom éles,
vádló.
- Igen…
- félrenéz, miközben válaszol.
- Mit
nem mondtál még el? Mi az, amiről tudnom kéne? Sok ilyen van?
- Ami
azt illeti…
Mielőtt még befejezhetné, mocorgás szakítja félbe, ami a
nappaliból jön. Egyből megkerülöm a pultot, és Sunbehez sietek. Nem néz ki túl
jól, egy kicsit piros a nyoma, ahol lefejeltem.
-
Baekhyun… - elfúló hangon ejti ki a nevem, és olyan kétségbeesetten néz rám,
ahogy talán még senkit sem láttam. – Én… Baekhyun, én annyira…
- Semmi
baj. – Magamhoz ölelem, egy pillanatig csak mereven áll, az izmai teljesen
merevek, aztán szép lassan elengedi magát, és a nyakamba bújik. Karjait körém
fonja, olyan, mint egy kisgyerek. Lehet úgy is érzi magát. – Hogy érzed magad?
– kérdezem, miközben még mindig magamhoz szorítom.
- Fáj a
fejem – nevet fel erőltetetten, én pedig csak elmosolyodom rajta.
-
Sajnálom, az az én hibám. Majd kiengesztellek.
Még ha nem is látom, érzem, ahogy Chanyeol a hátam mögött
áll a konyhában, és tejesen össze van zavarodva. Bár nem tudom, hogyan, de
érzem a haragját, a félelmét, a tehetetlenségét… és a féltékenységét.
16 Megjegyzések
Biztos jó ötlet lefordítani azokat a könyveket? Szerintem anno nem véletlenül írták meg úgy őket, hogy csak a varázslók tudják elolvasni. Talán Sunbe másik énje csak nem egy erőszakos és gonosz személy, aki a varázslók titkát akarja megszerezni? Ezért nem kedveli a kígyó sem, mert érzi az igazi valóját mert ő egy varázslat által életre kelt élőlény. Chanyeol fél a kígyótól de az nem utálja, sőt. Még akkor sem harapta meg mikor rátehénkedett.
VálaszTörlésHű, ezt jól megcsavartad :D Ennyire nem bonyolult a dolog, de tetszik, hogy van ötlet a miértekre. Annyit elárulok, hogy a kígyó mindig Baekhyunt védi :)
TörlésImádom a technológiát. Írok egy regényt erre kilép az oldalról mikor elküldeném. De nem baj XD
VálaszTörlésNa so
Hy~~~
Petra ibnida~~~ (csak dicsekedek a csöpnyi koreai tudásommal XD)
Azért írok itt, mert rá akarok szokni arra, hogy itt hagyok kommentet és nem a facebookon, mert itt több ideig megmarad XD. Egyáltalán lehet kommentnek nevezni ha nem a facebookon mert itt több ideig megmarad XD Lehet kommentnek nevezni ha már nem facebookon írom? Na mindegy
Sunbae meg öl. De tényleg. Sunbae egy kis aranyos karakter nem egy menõn mindenkit letámadok karakter XD Mondjuk a menõ Sunbae is tetszett.... De nem... Sunbae maradjon cuki karakter. Még a végén
kiderül, hogy egy skizofrén állatt.
Na mindegy
És igen Kris a borítóképem a xXx 3 (az elsõ két részen nöttem fel XD) és azóta az a kép a borító képem X'D
Na mindegy
Mára ennyi volt :D
Ehh ma vlem is ez volt~
TörlésAmúgy én örülök neki, én is jobban szeretem blogon, mert itt később is látom *~* Hát öhm...jaaaa fogjuk rá xD vélemény azt jóvan xD Sunbae cuki csak...most nem...xD De majd cuki lesz. A kövi részbe cuki lesz :D
Jaj nem bírtam megnézni azt a filmet szinkronnal...v.v De imádtam benne Krist *~* mondjuk bármit csinál imádom xD
Jajj most olvastam vissza amit 8rtam. Kicsit se látszik, hogy fáradt vagyok..... Na mindegy. Én Kris szinkronján akadtam ki. Olyan mély hangja van a gyerekneknerre a vinnyogós Mekkis buzi fiú hangját rakták alá. Mondom menjetek el a jó büdös életbe....
TörlésIgen, én is azon akadtam ki xD Megláttam, ÚÚÚ KRIS meg minden, aztán megszólalt...ezen a vinnyogó, kezdő pizzafutár hangján....és akkor döntöttem úgy, hogy inkább megvárom amíg találok feliratot hozzá ._.
TörlésNah jó most találtam rá és egy nap alatt kiolvastam....
VálaszTörlésNagyon várom a folytatást őszintén élek halok a folytatásért💗💗💗💗💗💗💖💖💖💖💖💖🐩🐩🐌❤❤❤❤❤
Jaj nagyon örülök ^^ Tudom, nagyon lassan, de biztosan jön a folytatás :D Sajnos nem sok időm van rá :'c
TörlésSzia! Nemrég találtam rá a blogodra és pát őrfa alatt el is olvastam az eddigi részeket. Nekem nagyon tetszett, föleg, hogy fantasy és lassacskán lépésről-lépésre haladnak az események.
VálaszTörlésSzomorkodva látom, hogy lassan már 1 éve nem jött folytatás, pedig igazán jó történet.
Remélem azért nem felejtkeztél el róla és valamikor folytatni fogod.
Szia! A kommented (úristen köszi amúgy *-*) és a válaszom közti nyári szünetből is látszik, mennyire gyakran nézek fel a blogra. Sajnos. Mindenképpen szeretném befejezni a sztorit, igazából tervben van egy teljes blog átalakítás (már nem annyira tetszik ami most van) és a folytatás is, valamint lehetséges, hogy az elejétől kezdve kap a dolog egy vérfrissítést. Az a baj, nem nagyon van időm rá a munka mellett, mert mire hazaérek csak bambulok ki a fejemből és sorozatozok, ehhez meg oda kéne figyelni és előröl átolvasni, mert nem nagyon emlékszek már :(
TörlésDe mindenképp be lesz fejezve ^^ csak nem tudom még mikor :c
Szia! Én Wattpadon kezdtem el olvasni (vagyis az első 2 részt olvastam ott) és ugye itt fejeztem be. És úristen nagyon tetszik, egy délután alatt le daráltam *--* Szomorú vagyok, hogy nagyon régóta nincs rész, de reménykedek, hogy meg lesz írva. Imádom ezt a könyvet, csak így tovább "3"
VálaszTörlésOMG szia :D Nagyon meglepődtem, most néztem az emailjeim és mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ezt találom. Nem is tudom, mikor jött utoljára komment ide, szóval nagyon nagyon köszi ^^ Nagyon szeretném befejezni, egyszer biztosan be is lesz, de olyan régen írtam már, hogy el is felejtettem szinte hogy kell, meg a kpop-ban se vagyok már nagyon benne...egyszer nekiálltam, de aztán csak a blog kapott új külsőt :/
TörlésAzért majd megpróbálom összehozni, köszönöm, hogy írtál >.< ❤
Hello ��♀️ Igazából majdnem az eleje óta követem a storyt és évente egyszer-kétszer mindig eszembe jut, ezért újra olvasom az elejétől >< Csak annyit akartam mondani, hogy nagyon jól írsz, kiváló a stílusod és sajnálnám, ha teljesen abban maradna a történet, mert zseniális! Én se vagyok már benne annyira a k-popban, de ennek a fanfictnek a címe bérelt helyen él az agyamban. További legjobbakat!
VálaszTörlésEgy csendes, de annál hűségesebb olvasó ❤
Szia ❤ OMG nem gondoltam, hogy bárki is fog még ide írni TT Köszönöm, szinte bekönnyeztem ahogy elolvastam! Én is szeretném befejezni, még anno leírtam a befejezést, mikor tudtam, hogy nem lesz időm, és el fogom felejteni mit akarok befejezésnek. Pont 2 napja jutott eszembe, hogy de jó lenne folytatni, viszont el kéne olvasnom előről, mert azt is elkezdtem már kicsit módosítani, és csak 1-1 szabadnapjaim vannak...igazából most kicsit vágyok egy karanténra, hogy ne legyen semmi dolgom, és befejezhessem.
TörlésHa lesz egy karantén, esküszöm megírom ❤❤ köszönöm, hogy írtál, tényleg nagyon NAGYON örültem neki (T^T)
Szia most találtam rá erre a történetre a wattpadnak köszönhetően és bár tudom hogy nagyon rég frissítetted, de megszeretném kérdezni hogy van-e rá esély,hogy befejezd. Személy szerint nagyon szeretem ahogy írsz és ez a történet is a szívemhez nőtt és nagyon érdekelne a folytatása❤️🫶
VálaszTörlésSzia! Omg milyen régen is volt már ez...őszintén szólva, néha eszembe jut, bár már nem foglalkoztat a kpop egyáltalán, ezt a történetet mindig is nagyon szerettem. Szeretném befejezni, nem tudom mikor, de egyszer biztosan :c Nem tudom, hogy ugyanolyan lenne-e, mivel eltelt egy jópár év, biztosan máshogy írok azóta, főleg mivel nem foglalkoztam írással évek óta, de nagyon boldoggá tett a kommented, hihetetlen, hogy emberek még mindig rátalálnak a történetemre :3 köszönöm ^^
Törlés