*zene ami miatt a fic létrejött* 

Baekhyun nap mint nap, mást sem csinált – az iskolába járáson, és a részmunkaidős munkáján kívül – mint az interneten lógott. Na nem úgy, mint a többi tizenéves, akiknek az élete a közösségi médiából állt, bár meg kell hagyni, Baekhyunra sem lehetett panasz, ha ezeknek a használatáról volt szó, de neki alighanem megbocsátható volt. Mint ahogy az is, hogy szinte nem is lehetett látni a fülhallgatója nélkül, ami miatt az autósoknak, és minden járókelőnek az utcán, elég sok bosszúságot okozott. Túlságosan is belefeledkezett a saját kis világába, amit nem más tett ki, mint egy Park Chanyeol nevű fiú. Egy fiú, angyali hanggal. Sajnos Baekhyunnak csak ennyi jutott belőle, pedig Chanyeol minden jel szerint Szöulban lakott, akár csak Baekhyun.
Még egy éve talált rá Chanyeolra, egy Soundcloud nevű oldalon, ahová az emberek főként saját dalaikat vagy mások dalainak feldolgozását töltötték fel, akár csak Chanyeol. Mikor Baekhyun rátalált, még csak egy szám volt feltöltve, bizonyos Last Hunter címmel. Még csak azt sem lehet mondani, hogy Baekhyun egyből beleszeretett a hangjába, mert eleinte nem hatotta meg a dolog. Viszont minél többször hallgatta meg, annál jobban felfigyelt rá, annál jobban tetszett neki. Megfigyelte benne Chanyeol hangját, a zenét magát, a legapróbb részletéig. Pár nap múlva, már ez a szám volt az első a lejátszási listáján, és ő lett Chanyeol hetedik követője az oldalon. Aztán ahogy teltek a hónapok, újabb számok kerültek fel, Baekhyunon pedig ilyenkor egy furcsán boldog mosoly lett úrrá. A barátai eleinte csak nevettek rajta, és ugratták a dologgal, aztán szépen lassan hozzászoktak. Újabb hónapok teltek el, mindenki azt hitte, hogy Baekhyun majd szép lassan elfelejti az ismeretlen éneklő srácot, de pont az ellenkezője történt. Nem csak hogy nem felejtette el, egyre jobban odavolt érte, Chanyeol pedig elkezdett egyre ismertebbé válni az oldalon. Alig több mint fél év alatt, már húszezren követték, Baekhyun pedig már csak egy apró pontnak érezte magát a hatalmas tömegben. Míg mások az újabb és újabb számokhoz írtak magasztaló kommenteket, mint mondjuk „Tökéletes!” vagy „A legjobb!” esetleg „SZERETLEK” addig Baekhyun csak szép csöndben, minden kommentár és egyéb nélkül hallgatta, miközben buszozott, vagy beadandót írt, az utcán sétált, de leginkább este az ágyába fekve elalvás előtt, mikor próbálta elképzelni, az apró profilkép alapján, hogy is nézhet ki Park Chanyeol valójában.
Néha, mikor a kassza mögött ült, a részmunkaidős állásában, egy apró kis boltban, arról ábrándozott, hogy az ajtó fölötti csengettyű megszólal, ő odakapja a fejét és Chanyeolt látja meg besétálni az üzletbe. Körbesétál, lassan, mint akinek semmi dolga, levesz egy-két dolgot a polcokról, aztán mikor a pénztárhoz ér, lassan elmosolyodik. Gyönyörű, szívdöglesztő mosolyt villant rá, amitől persze ő nem kap azonnal szívrohamot, hanem visszamosolyog, a legártatlanabb mosolyát elővéve, és mikor Chanyeol átnyújtja a pénzt, összeér a kezük, esetleg Chanyeol elejt valamit, és így kezdődik el véletlenül egy beszélgetés köztük. Néha Baekhyun annyira belemerült a saját kis világába, hogy észre se vette, ha egy vevő az üzletbe tévedt. Volt, hogy csak arra eszmélt fel, hogy a vevő már a pénztárhoz ér, és az árut pakolja ki a kosarából.
Akár csak most.
Gyorsan kihúzta magát a széken, és kikapta a füléből a fülhallgatót, bal felét, ami mindig ott lógott a fülében munka közben, elvégre nagyon kevesen jártak az apró boltba, és valamivel el kellett ütnie az időt. Csak futó pillantást vetett a vásárlóra, elmotyogott egy „Jó napot”-ot, és már ütötte is be az árakat a pénztárgépbe. Legközelebb csak akkor nézett fel, mikor megkérdezte, hogy „Készpénz vagy kártya?”. A srác aki előtte állt, a pénztárcájában kezdett turkálni. Baekhyun várakozásteljesen nézett rá. A mai nap, ő volt a harmadik vevő, ami még az átlaghoz képest is siralmasnak számított. A srác magas volt, és egy fekete baseball sapkát viselt. Valahonnan ismerős volt Baekhyunnak, de nem jött rá, honnan. Talán járt már a boltban korábban. Rövid harc után, egy győztes mosoly kíséretében húzta elő a kártyáját, és átnyújtotta Baekhyunnak. Szokás szerint – mert hát hadd legyen neki is valami szórakozása – rápillantott a névre, aztán már húzta is le a leolvasón, de szinte belefagyott a mozdulatba. Ahogy pittyent a gép, hogy elveheti a kártyát, az orra elé kapta, és még egyszer rápillantott, de nem tévedett. A sötétzöld kártyán, domború ezüst betűkkel az állt: Park Chanyeol.
               - Visszakaphatom? – A srác a kártya felé bökött, Baekhyun pedig olyan gyorsan nyújtotta felé, mintha égetné a kezét a kártya, amivel csak azt érte el, hogy elejtette, ráadásul a hirtelen mozdulattal még a fülhallgatót is kirántotta a telefonjából. Egy pillanatra megdermedt, ahogy a csendet betöltötte Chanyeol legutóbbi feldolgozásának dallama, de aztán gyorsan a telefon után kapott, és leállította. Kínjában felnevetett, és megkockáztatta, hogy felnézzen. A srác még mindig vele szemben állt, egy hatalmas vigyorral az arcán.
               - Sosem találkoztam még egy rajongómmal sem – közölte, miközben elkezdte egy zacskóba bepakolni a dolgait.
               - Én nem is… - kezdett tiltakozni Baekhyun, de azt még sem mondhatta, hogy nem a rajongója. Ekkorát mégsem hazudhatott. Végül inkább máshogy fejezte be. – Nagyon jó hangod van.
               - Köszönöm. – Chanyeol ismét rámosolygott, és mielőtt elindul a kijárat felé, közelebb intette Baekhyunt, mintha csak egy titkot akarna elárulni. Baekhyun közelebb hajolt. Melege volt, és hevesen vert a szíve. – Ma lettem kész az új számmal. Szeretném, ha te hallanád elsőnek. – Aztán mint ha mi sem történt volna, felegyenesedett, felkapta a szatyrot, és a kijárat felé indult. Még az ajtóból visszanézett, mielőtt magára hagyta volna Baekhyunt a kavargó gondolataival, és az azóta is hevesen verő szívével.
Aznap este, mikor Baekhyun hazaért, egyből a laptopjához szaladt, és bekapcsolta. Tudta, hogy nem ő lesz az első, aki hallja az új számot, már biztos órák óta fent volt, több százan is hallhatták előtte már. Aztán meglátta, hogy levelet kapott. Remegő kézzel nyitotta meg az üzenetet, amiben csak egy link volt és egy rövid üzenet.
Mondtam, hogy te leszel az első.
Ahogy Baekhyun elindította a számot, szinte elveszett benne. Bár most egy új hang is csatlakozott az énekben, ez sem zavarta. Ahogy újra és újra meghallgatta, lassan minden más kiment a fejéből, többek közt az is, hogy vajon Chanyeol hogy találhatta meg őt a több ezer követője között?


*~vége~*