Telnek a napok, Baekhyun egyre jobban van. Bár szerintem már akkor se volt semmi baja mikor főztünk. Aznap ott aludtam nála. Este csak hülyéskedtünk, húztuk egymás agyát. Nem is nagyon emlékszem mikor mentünk el aludni, de reggel megint úgy keltem, hogy nem éreztem a karomat.
Hát, hogy lehet így aludni?

Most megint itt ülök a kedvenc kis kávézómban, és a forró csokimra várok. Baek már visszajött dolgozni, és a másik pincért is megismertem. Jongin-nak hívják, és jóban vannak. Nem is csodálom, nagyon rendes srác. Vele is jól el lehet szórakozni.
- Hé!
- Mi? Mivan? - riadok fel a kis világomból.
- Megint elbambultál.
- Én nem bambulok, én gondolkodok!
- Ja tényleg! Bocsánat. Egy író sosem bambul el, igaz? - somolyog.
Gyakran hív Baekhyun "írónak". Nem is értem. Csak ő olvassa az írásaimat. Egy igazi írónak sokan ismerik a műveit. Ergo én nem vagyok igazi író. Sajnos.
- Tessék - koppan a bögre az asztal lapján.
- Köszi. Um…maradsz?
- Mindjárt. Még van két asztalom. De utána jövök - mosolyog.
Imádom a  mosolyát.
Nem kéne.
Nem tehetek róla. Az, hogy nála voltam és vele aludtam, csak még közelebb hozott minket egymáshoz.
Türelmesen üldögélek, lassan kortyolgatom a forró italt. Kezd nagyon téli hangulatom lenni.  Odakint is egyre hidegebb van. Bár még csak az ősz végén járunk., olyan mintha már elkezdődött volna a tél.
Annyi különbséggel, hogy nem hó hull nagy pelyhekben, hanem az eső esik. De folyton. Nem is értem, hogy nem árasztotta el az utcákat a víz.
Mostanában túl sokszor kalandoznak el a gondolataim. Igaz ez régebben is jellemző volt rám, de nem ennyire. Bár akkor nem volt senki aki kirántott volna ebből az állapotból. Most itt van Baek.
Most is arra eszmélek fel, ahogy elsuhan előttem.
Az egyik asztalhoz, visz ki két kávét, majd a másikhoz siet ahol a számlát akarják rendezni.
- Szóval még megvárja amég azok megisszák a kávéjukat, fizetnek, aztán jön hozzám - állapítottam meg magamban.
- Hé Baekhyun! Menj nyugodtan, azt majd én elrendezem. Úgyis még van vissza egy órám - szólal meg Jongin miközben barátom mellé ér.
- Biztos? Köszönöm! - kiált fel örömében, persze nem túl hangosan. El is tűnik egyből egy ajtó mögött, hogy visszaöltözzön a saját ruháiba.
Öt perc se telik el, és már felém tart egy bögrével a kezében, vállán a táskájával.
A cuccát az asztal mellé dobva ül le velem szemben.
- Mi ez a nagy mosoly? - teszem fel a kérdést, ami már nagyon foglalkoztat. Mindig ilyen, de most látszik, hogy valami történt aminek örül.
- Hát…ma délután a barátaimmal elmegyünk egy stúdióba. Tudod, nekik van egy bandájuk. Nem komoly egyáltalán, csak szórakozásból csinálják. És meséltem rólad nekik, és azt mondták jöhetnél te is. És én is szeretném Olyan jó lenne. Eljössz velem ugye?
Mosolyogva figyelem ahogy lelkesen magyaráz. Nem gondoltam, hogy engem is elhív magával. Megismerném a barátait. De nem akarok betolakodni közéjük. De ők hívtak…akkor....
- Oké.

Délután négy körül indulunk meg végül a stúdió felé. Az utat végig viccelőjük, folyamatosan húzzuk egymás agyát. Vagy haját. Igen, olyan is előfordul.

Fél óra alatt érünk az adott épülethez. Nem túl nagy, inkább egy túl pici emeletes házhoz  tudnám hasonlítani. Nagy barna ajtaja van, melyet 3 lépcső előz meg. Ahhoz képest, hogy nem tűnik valami fényűzőnek vagy gazdagnak, egész elegáns így kívülről.
- Ne aggódj. Bírni fogod őket. Ők meg már most bírnak téged - mosolyog rám Baek.
- Nem aggódok.
- Akkor jó. Csak úgy megtorpantál. De akkor gyere! - ragadja meg a kezem, és már húz is be az épületbe.
Illedelmesen köszönünk a recepciósnak, majd rohanunk is tovább, fel az első emeletre.
A hosszú folyosónak már az elejéről hallani a nevetést és a szitkozódást ami gondolom Baekhyun barátaitól jön.
Vidám társaság  az biztos.
A folyosó végére érve kopogás nélkül rontunk be az egyik ajtón. Hirtelen csönd támad, de amint rájönnek kik érkeztek meg, már jönnek is, hogy a nyakunkba vessék magukat.
Barátságos társaság az is biztos.
- Végre itt vagytok! Azt hittük már ide se értek. Na de most már kezdhetjük is! - csapja össze a kezét az egyik srác.
- Nyugi Hyunsoo! Szegény Chanyeol tíz percen belül el fog menekülni ha nem állsz le. - vigyorog rá egy másik, - ezek szerint - Hyunsoora. - Bocsi. Én Jihyuk vagyok. Remélem nem rémisztett el tőlünk már most ez az idióta. - mosolyog barátságosan.
Szimpi a srác. Úgy érzem vele jóba leszek.
- Amúgy ez csak egy amolyan bemelegítés féle a holnapi felvétel előtt. Mindig el szoktunk jönni ilyenkor csak hülyülünk meg elvagyunk. Nincs semmi komoly munka.  - jön oda a harmadik srác.
- Akkor legalább nem zavarok - mosolygok.
- Ugyan már! Mondtam, hogy nem fogsz zavarni - bök oldalba Baekkie.
- Jól van na! Szóval…ki mi a bandában? - nézek körbe.
- Jihyuk az énekes. Hyunsoo a gitáros. Hajin a dobos, Kyungjong pedig a másik gitáros. De tud zongorázni.
- Hmm…jó kis csapatnak tűnik.
- Az is! Na de csináljuk ár valamit! - kiált fel Hyunsoo. Ez a srác képtelen megülni a seggén.
- Jó, akkor kezd csak el. Tudjuk, hogy énekelni akarsz - vigyorog Baekhyun.
Valahogy…rosszat sejtek.
Mi leülünk a fal mellett álló kanapéra, az örökmozgó pedig a mikrofonhoz lép.
- Amúgy - fordulok a mellettem ülő énekes felé - tud énekelni?
Csak egy mindentudó mosolyt kapok válaszul.
Furcsa, hogy Baek nem ül mellettem. Ő a kanapé mellett áll, és mosolyogva nézi ahogy barátja a  mikrofon előtt áll, és vigyorogva mozogni kezd mikor elindul a zen. Nagyon úgy csinál mint aki ért hozzá.
Aztán elkezd énekelni....
Ez az a pillant mikor majdnem nevetek, de visszafogom magam. Nem énekes, az biztos, de nagyon jópofa ahogy előadja magát.

Rögtön az elején beleköhög, de hősiesen folytatja. Még az se állítja meg, hogy a többiek folyamatosan beszólnak neki. Persze ezek is csak vicces dolgok. Gondolom mindig ezt csinálják.
Mosolyogva figyelem, ahogy énekel és beleéli magát. Viszont mikor elkezd Baek felé kalimpálni, azt először nem értem. Viszont mikor az én kis pincérem a mikrofonhoz lép, és belekezd a rap részbe…csak leesett állal bámulok.
Nem gondoltam, hogy tud ilyet is. Látszik rajta, hogy rettentően élvezi, és biztos ő se először csinálja.

De mért nem mondta ezt eddig?
Csak bámulok miközben mondja a szöveget, és mikor végez, Hyunsoo el is tolja, és folytatja az éneklést. Elég vicces látvány ahogy szórakoznak egymással.
Főleg ahogy a végén ugrálnak.
Hogy lehet ennyire aranyos?
Azt hiszem nincs értelme tovább tagadnom.
Nekem igenis tetszik Baekhyun!
De ezt neki sose fogom elmondani.
Nem merném...
Az a szörnyű hang ránt vissza a valóságba amit az ideiglenes énekes barátunk produkál. Persze mindenki nevet rajta, engem is beleértve.
A maradék idő gyorsan eltelik, sokat nevetünk. Engem is be akarnak fogni énekelni, de nem hagyom magam. Talán majd egyszer.

Valamikor este 7 körül búcsúzunk el tőlük, és indulunk meg valamerre Baekhyun-nal.
- Na és…nagyon szenvedtél? - néz rám tíz perc csöndben sétálás után.
- Nem. Nagyon jó fejek a barátaid. Örülök, hogy elhívtál - mosolygok rá. - Viszont...
- Igen? - kapja vissza rám a fejét félve.
- Sose mondtad hogy tudsz rappelni - mosolygok tovább.
- Sose kérdezted. - pirul el.
- Yah! Ne csináld ezt! - nevetek fel. - Van más is amiről nem tudok?
- Hát…sok mindent nem tudsz még.
- És nem akarsz megosztani velem még valamit amit nem tudok?
- Nem! - néz rám vigyorogva.
Hogy tud ilyen gyorsan a zavart, piruló Baekhyun-ból átváltani magabiztosra?
- Mért nem? - biggyesztem le a szám.
- Egy nap csak egy titok - kacsint rám, majd előre fordulva megy is tovább.
- Kikészít ez a srác... - motyogom miközben utána sietek.