Az egész út alatt amég elértünk hozzám , csak egy téma volt. Mégpedig...
- De tényleg sosem voltál még bulizni? - kérdezi meg Baek már vagy huszadjára mióta elindultunk.
- Jó…egyszer voltam még pár éve mikor Minseok elrángatott magával. Nem a legjobb élményem.
- Majd most az lesz! - húzza ki magát büszkén.
- Majd meglátjuk.
Igaz alapból is terveztem valami hasonlót, de most mégis kezdek kicsit félni ettől az egésztől. Főleg, hogy Baekhyun az értelmi szerző és nem én.
Lassan meg is érkezünk hozzánk. Előkutatom a kulcsaimat és nagy nehezen bejutunk a házba.
- Ó hogy az a ..... - szitkozódok mikor meglátom a nehéz bejutás okát. Az álló fogas ami a bejárat mellett szokott állni, rá van dőlve az ajtóra. Vagyis csak volt, mert ahogy kinyitottam lecsúszott mellé.
- Úgy látom Minseok már megint sietősen távozott itthonról. Olyankor mindig becsapja az ajtót és dől minden...
- Oh értem - néz körbe ő is.
Megszabadulunk a cipőktől és a kabátjainktól, majd a szobám felé indulunk.
- Mennyire hasonlít az én házamhoz - néz körbe.
- Na igen. Csak ez kevésbé otthonos és nagyobb a kupi. Látszik, hogy Miseok is itt lakik - nevetek.
- Ennyire rossz?
- Azért vannak elviselhető napjai – mosolygok. - De akkor foglalkozzunk az estével ha már azért jöttünk.
- Van valami ötleted mit veszel fel? - fordul felém.
- Hát…azt hiszem - vigyorodok el és a szekrényemhez lépek. Kikeresek a legaljáról pár ruhát és a fürdő felé indulok velük.
- Legalább mutasd már meg előtte! - jön utánam.
- Ennyire nem bízol bennem Kicsi Bacon? - vigyorgok még mindig, és eltűnök az ajtó mögött. Gyorsan magamra kapkodom a ruháimat. Egy fekete farmert, sötétkék felsőt és egy kicsit díszített zakószerű kabátot. Összességében imádom, de utcára vagy csak úgy sose veszem fel.
Még Minseok vetette meg velem mikor elmentünk boltba mert állítása szerint ebben "bárkit leveszek a lábáról, még a füleim ellenére is". Köszönöm kedves Minseok. Igazi jó barát vagy....
Még egy utolsó pillantást vetek a tükörre, és kilépek az ajtón.
Baekkie rám néz és…tátva marad a szája. Ez tetszik.
- Na? Mennyire szörnyű? - nézek végig magamon kétkedve.
- Hát…annyira…szóval…hűha - bámul még mindig.
- Tetszik?
- Igen! Bár így könnyű... - mutat rám.
- Könnyű? Miért? És hogyan? - bámulok rá értetlenül.
- Csak... - pirul el - te mindenben jól nézel ki. Így könnyű - motyogja az orra alatt, gondolom annak reményében hátha nem hallom meg.
- Köszi. - vigyorgok rá - Kezdjek valamit a hajammal, vagy jó így?
- Kezdj vele valamit. A ruhádból ítélve az is jó lesz - néz végig rajtam újra.
- Oké. Akkor mindjárt jövök! - tűnök el ismét az ajtó mögött. Párszor már volt, hogy meg kellett magamnak csinálnom a hajam és nem is volt nehéz. Hamar belejöttem, de egy ideje már nem foglalkoztam vele. Lusta vagyok hozzá.
Nehéz elhinni tudom, de öt perc alatt meg tudom csinálni.
Egyre inkább úgy érzem, hogy ez egy jó este lesz.
            - Na milyen? - lépek ki az ajtón.
- Azt hiszem ma nem igen leszel egyedül.
- Ezt, hogy érted?
- Hát csak…sokaknak fogsz így tetszeni.
- Mert amúgy nem? - megyek közelebb egy mosollyal az arcomon.
- De, igen. Öhm…szerintem akkor…ha kész vagy mehetünk is.
Le se tagadhatná mennyire zavarban van. De megint miért? Nem értem ezt az embert.

Elteszek pár fontosabb dolgot, mint telefon, pénz és a fontosabb iratok. Nem akarok sok mindent vinni.
Visszaöltözünk kabátba, cipőbe és elindulunk Baekhyunhoz.
- Min gondolkozol ennyire?  - kérdezek rá mikor már tíz perce csendben jön mellettem. Csak akkor van ennyire csendbe ha valamin gondolkozik vagy ha durcás. De most inkább az előbbi.
- Csak, hogy vajon menyire leszek este egyedül - bámulja tovább a betont miközben válaszol.
- Már mért lennél egyedül? - lepődök meg.
- Hát csak…te…aish ez hülyeség - neveti el magát zavartan.
-Baekhyun! Mi a baj? - állok meg a karját elkapva, és szembefordítom magammal. - És őszintén válaszolj!
- Jól nézel ki, magas vagy és feltűnő. Biztos sokat észrevesznek majd este, és akkor én egyedül maradok.
- Ugyan már! Én veled megyek bulizni. Nincs az az isten, hogy én téged egyedül hagyjalak. Honnan jutnak ilyenek az eszedbe?
- Nem tudom - motyogja miközben közelebb lépek és magamhoz ölelem.
Mégis miből gondolja, hogy képes lennék otthagyni? Még esténként is nehezemre esik elszakadni tőle mikor nem alszok ott. Bár igaz, ő ezt nem tudja. Lehet el kéne mondanom neki. Bár, lehet azt tudná, hogy nem hagynám magra, de akkor meg lehet ő hagyna itt.
Majd egyszer…talán…száz év múlva.
- Aish tiszta hülye vagyok. Menjünk inkább - mosolyog rám félénken.
A hátralevő utat beszélgetve tesszük meg. Próbálok minél többet viccelődni, nehogy megint elkezdjen hülyeségeken gondolkodni.

- És újra itt. Na gyere - fordul hátra az ajtó előtt mosolyogva, és a kezemnél
fogva behúz a házba. Gyors cipő és kabát ledobás után már megyünk is a szobája felé.
- Na jó. Segíts! - fordul felém egyből.
- Szerintem egyedül is ki tudod csípni magad - nézem meg. Akárhányszor láttam eddig utcai ruhába, mindig jól nézett ki. Nem hinném, hogy segítségre szorul ha egy buliba kell kiöltözni.
- Nem akarsz segíteni? - néz rám kiskutya szemekkel. - Biztos?

- Na jó - adom meg magam és odasétálok hozzá a szekrényhez. - Mit szólsz ezekhez? - veszek ki egy fekete trikót, egy halálfejes dzsekit és egy fekete farmert.
- Ez jó lesz! Megyek felveszem! - lelkesedik, és eltűnik átöltözni.
Mért kellettem ehhez én? Na mindegy.
- Milyen? - jelenik meg előttem most már felöltözve.
- Milyen lenne? Én választottam! - nézek végig rajta önelégülten. Azért azt meg kell hagyni, tényleg nagyon jól néz ki. És nem azért mert én választottam a ruháit.
- Oké akkor én is megcsinálom a hajam. Ha már te is rávetted magad. Tudom ám, hogy lusta vagy!
Megfordul és visszamegy a fürdőbe.
Még, hogy én lusta... Na jó, igaza van. De akkor is! Honnan tudja? Igaz, eléggé ismer már…aish. Kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni. A végén még minden csaj rámászik és akkor mi lesz velem? Még, hogy én nem fogok vele foglalkozni. Ha tudná....
Amég várok leülök az ágyára és becsukom a szemeimet. Nem árt egy kis relaxálás. Nemsokára úgysem lesz rá lehetőségem. Hozzá kéne szoknom a gondolathoz minél hamarabb. Buliba megyek. Én. Ajjaj....
- Hogy nézek ki? - szólal meg előttem. Kinyitom a szemeimet és ránézek.

- Azt a... - marad tátva a szám. - Azt hiszem ma nem nekem lesznek gondjaim a körberajongással.
- Mi?
- Semmi - mosolyodok el - Csak ahogy elnézlek, ma este egy nyugodt perced sem lesz.
- Mert? - értetlenkedik.
- Néztél már tükörbe?
- Igen. Különben, hogy csináltam volna meg a hajam?
- Igaz. De…mindegy. Majd meglátod, hogy igazam van ha ma mindenki rád mászik.
Kétkedve néz rám. Nem hisz nekem. Na majd ha ott leszünk.
- Na jó induljunk. Nincs messze úgyhogy nyugodtan mehetünk gyalog.
Rábólintok csak. Egy újabb kabát és cipő felvétel után pedig elindulunk.
Most az egyszer nem örülök ennek a hidegnek. Ha még jó idő lenne nem kéne a kabátot is cipelni.
- Azért ne lépj le az első csajjal aki rád mászik - bök oldalba vigyorogva. - Nem akarok olyan hamar egyedül maradni.
- Ne kezd megint! - nézek rá szigorúan. Ha tudná...
Pár perc múlva meg is érkezünk.
ReD Club. Vörös izzókkal van kiírva az ajtó fölé. Ahol most állunk onnan szemmagasságban van pont az írás. Süllyesztett hely, pont mint a kávézó. Csak ennek nincsenek ablakai.
Az ajtónál egy magas alak áll. Gondolom kidobó ember. Bár alkatából ítélve nem az a típus.
- Hello Kris! - köszön neki Baek mosolyogva mikor leérünk a lépcsőn.
- Baekhyun! Mióta nem láttalak. Csak nem lefoglalt valami? - rám sandít - Vagy valaki? - vigyorog.
- Öhm…ne beszélj hülyeségeket. Inkább csak engedj be.
- A nagy fülűt is? - néz újra rá.
- Mit mondtál? - szólalok meg most már én is kicsit gorombábban mint akartam.
- Nem mondott semmit! Gyere - ragad karon, és behúz az ajtón.
Bent egy kisebb helységbe érünk. Itt még csak halk zúgásként hallani a bent valószínűleg üvöltő zenét.
Elkéri a kabátom, és az egyik innen nyíló szobába teszi.
- Nagyon otthonosan mozogsz itt - jegyzem meg.
- Az egyik barátomé a hely. Régebben sokat voltam itt, mer a többiek nem értek rá én meg nem akartam egyedül lenni - vonja meg a  vállát.
- Értem. Szóval neked ez hazai terep. Biztató.
Nem válaszol, csak elkapja a csuklóm és húz maga után.
Ez az új mániája? Vagy mi?
Belöki a hatalmas ajtót ami eddig elválasztott minket a dübörgő zenétől, villódzó fényektől és az embertömegtől.
A hely vörös színben pompázik. A fotelek a sarokban, a falak, a székek a bárpultnál…minden vörös. Bár mit is vártam. Miközben én bámészkodok Baek a bárpulthoz vezet és leülünk.
Csak int a pultosnak - akit gondolom szintén ismer már - aki egyből ad is két teli poharat. Megkérdezném mi az amit kaptunk, de túl hangos a zene.  Vagy csak nekem tűnik annak?
Felém nyújtja ez egyik poharat, koccintunk, ő pedig lehúzza az övét. Én ennyire nem vagyok bátor. Nem is nagyon szoktam inni. Azért megpróbálkozok én is a Baekhyun féle módszerrel, de csak egy nagy fintort sikerül előidéznem.
Nem nekem való ez.
- Csak húzd le. Úgy nem lesz olyan rossz - mondja nevetve miután meglátja az arcomon mennyire ízlett ez a cucc.
- Könnyű azt mondani - morgom, de azért azt teszem amit mond. Így tényleg elviselhetőbb, de azért ha lehet ilyet többet nem kérek. - Amúgy ez mi volt? - érdeklődök mikor már sikerül szóhoz jutnom.
- Whisky.
- Te meg akarsz engem ölni?
- Annyira azért nem volt rossz. Nem?
- De igen. Borzalmas!
Még vagy öt percig ülünk így vitatkozva. Pontosabban csak Baekhyun próbál meggyőzni, hogy a whisky nem olyan rossz. Na ebben nem értünk egyet.
Közben elfogy még egy-két ital. Ezeket már jobban bírom. Legalábbis azt hiszem. Nem tudnám annyira megmondani. Csak az tűnik fel jelentősen, hogy egyre felszabadultabb vagyok, egyre kevésbé zavar a tömeg és a hangos zene.
Kezdem élvezni.
- Szia Oppa - lép hozzám hirtelen egy lány. Nem mondanám, hogy szép de nem is csúnya. Olyan átlagos. Annyi különbséggel, hogy alig van rajta ruha. Hosszú sötét haja a derekáig és rengeteg smink van rajta. Nem áll neki rosszul, de engem valahogy mindig elriasztott ez a tíz kiló smink. - Hát te csak itt egyedül üldögélsz? Hogy lehet ez? Pedig iszonyat jól nézel ki. - hajol hozzám egyre közelebb.
Először csak meglepetten bámulok rá. Hirtelen nem tudom mit válaszolhatnék, de aztán Baekhyunra pillantok aki pont akkor fordul vissza a pultoshoz és kér egy újabb pohár…akármit.
- Nem vagyok egyedül. De azért kösz az érdeklődést - mosolyodok el, hogy mégse tűnjek olyan bunkónak, és visszafordulok a pulthoz. A csaj gondolom kicsit nehezen fogja fel a dolgot de mikor sikerült neki hallottam ahogy szitkozódik és távozik.
- Mért küldted el? - néz rám Baek miközben kortyol egyet a poharából.
- Veled jöttem nem? Mondtam, hogy nem hagylak itt.
Nem válaszol csak leteszi a poharát és felkel.
- Jössz táncolni?
- Mindjárt. Most még kicsit....
- Értem - nevet - de ne nekem kelljen majd visszajönni érted! - fenyeget meg, és a táncolók felé indul. A járásán látszik kicsit, hogy már nem józan. Mondjuk a viselkedésén is.

Először csak kicsit kezd el mozogni a ritmusra, de minél tovább van a tánctéren annál jobban átadja magát a zenének. Túl sok meglepetést okoz nekem ez a srác. Először a rajzolás, aztán a rappelés és most a tánc.
Eszméletlen érzéke van hozzá.
Azt csodálom, hogy nincs senkije. Főleg ha sokat volt itt régebben. Ha akkor is így táncolt...
Eddig bírtam.
Lehúzom az utolsó kortyot és a pultra teszem a poharat. Felkelek és elindulok felé. Az én járásom sem teljesen biztos már, érzem, hogy túl sokat ittam. Eredetileg nem terveztem, hogy egyhamar odamegyek, de ez.....
Már elérem a táncparkett szélét mikor rám néz. Kicsit mintha meglepődne, hogy odamegyek de csak elmosolyodik és a szemembe nézve folytatja.
Hihetetlenül szexin csinálja.
Ahogy odaérek hozzá magamhoz húzom és vele kezdek mozogni. Érzem minden rezdülését, ahogy a testünk összeér és együtt mozog. Sosem gondoltam, hogy egyszer ez meg fog történni.
Kezeimet a csípőjére szorítom, ő pedig a nyakamba kapaszkodik. A szemembe néz és én nem tudok tőle elszakadni többet. Csak táncolunk ki tudja hány számon át. Csak rá koncentrálok. Most megtehetem. Most nem érdekel semmi. Semmi más csak ő.
Legszívesebben így maradnék örökké.
Már a sokadik számnál járunk mikor mond valamit amit a zenétől nem értek, majd kicsit lefelé húz a nyakamnál. Engedelmesen lejjebb hajolok, és egyből megérzem ajkait az enyémen.
Végre.
Nem tétovázok sokat, egyből viszonzom csókját. Valamikor a táncot is abbahagytuk, és csak állunk a parkett közepén egymásba kapaszkodva, körülöttünk mindenhol csak zenére vonagló emberek.
Annyira jó így érni hozzá.
Végül csak elválunk egymástól bár nagyon nehezemre esik. Homlokát az enyémnek támasztja és csukott szemekkel áll az ölelésemben. Én pedig őt figyelem. Hányszor képzeltem már ezt el. Meg se tudom számolni. És most itt van.
-Gyere. - szólal meg mikor kinyitja szemeit, kézen fog és visszavezet a bárpulthoz. Leülünk és rendelünk egy whiskyt. - Azzal zárjuk amivel kezdtük. - mosolyog rám, és összekoccintja a poharainkat.

Eszméletlen érzéke van hozzá.
Azt csodálom, hogy nincs senkije. Főleg ha sokat volt itt régebben. Ha akkor is így táncolt...
Eddig bírtam.
Lehúzom az utolsó kortyot és a pultra teszem a poharat. Felkelek és elindulok felé. Az én járásom sem teljesen biztos már, érzem, hogy túl sokat ittam. Eredetileg nem terveztem, hogy egyhamar odamegyek, de ez.....
Már elérem a táncparkett szélét mikor rám néz. Kicsit mintha meglepődne, hogy odamegyek de csak elmosolyodik és a szemembe nézve folytatja.
Hihetetlenül szexin csinálja.
Ahogy odaérek hozzá magamhoz húzom és vele kezdek mozogni. Érzem minden rezdülését, ahogy a testünk összeér és együtt mozog. Sosem gondoltam, hogy egyszer ez meg fog történni.
Kezeimet a csípőjére szorítom, ő pedig a nyakamba kapaszkodik. A szemembe néz és én nem tudok tőle elszakadni többet. Csak táncolunk ki tudja hány számon át. Csak rá koncentrálok. Most megtehetem. Most nem érdekel semmi. Semmi más csak ő.
Legszívesebben így maradnék örökké.
Már a sokadik számnál járunk mikor mond valamit amit a zenétől nem értek, majd kicsit lefelé húz a nyakamnál. Engedelmesen lejjebb hajolok, és egyből megérzem ajkait az enyémen.
Végre.
Nem tétovázok sokat, egyből viszonzom csókját. Valamikor a táncot is abbahagytuk, és csak állunk a parkett közepén egymásba kapaszkodva, körülöttünk mindenhol csak zenére vonagló emberek.
Annyira jó így érni hozzá.
Végül csak elválunk egymástól bár nagyon nehezemre esik. Homlokát az enyémnek támasztja és csukott szemekkel áll az ölelésemben. Én pedig őt figyelem. Hányszor képzeltem már ezt el. Meg se tudom számolni. És most itt van.

- Gyere - szólal meg mikor kinyitja szemeit, kézen fog és visszavezet a bárpulthoz. Leülünk és rendelünk egy whiskyt. - Azzal zárjuk amivel kezdtük - mosolyog rám, és összekoccintja a poharainkat.
- Szóval itt a vége? - kérdezem a fülébe suttogva miután megiszom a fele italt.
- A bulinak - mosolyog vissza rám.
Kiürítjük a poharainkat teljesen és az ajtó felé indulunk. Nevetgélve dőlünk néha egymásnak. Az előszobában vagy mi is ez, két szobába is benyitunk mire megtaláljuk a kabátunkat közben majdnem be is esünk az egyik ajtón. Végül nem is vesszük fel csak kisétálunk a kijáraton a kabátokat menőn a hátunkra dobva.
Mert mi megtehetjük.
- Ennyi volt a buli srácok? Még csak egy óra van - vigyorog ránk megint Kris az ajtóban, de most kicsit sem találom ellenszenvesnek. Helyette röhögve pacsizok le vele, majd Baekhyun derekát átkarolva húzom magammal fel a lépcsőn.
- Ó így már mindent értek! - kiált még utánunk jókedvűen.
- És most hova megyünk? - néz rám.
- Nem tudom, te akartál jönni Baekkie. - mosolygok rá.
- Ja tényleg - kuncog - Akkor gyere! - szedi le kezemet a derekáról, hogy összekulcsolhassa ujjait az enyémmel.
Úgy negyed órát - bár ki tudja azt megmondani ilyen állapotban - sétálgatunk kézen fogva, egymást piszkálva mikor megállunk egy nagyon ismerős ajtó előtt.
- Itt alszol? - néz rám nagy szemekkel.
- Itt alszok - hajolok le hozzá, és megcsókolom.