Ren:

-Hyung! - kiáltok utána, de nem fordul meg. Még csak meg se hallotta.
Hogy lehet ilyen? Itt hagy a tömeg közepén, ráadásul még csak nem is tűnik fel neki, hogy nem vagyok mellette? 
-Hyung! - kiáltok utána újra, de ezt sem hallja  meg. Ráadásul a tömegen sem olyan könnyű átverekedni magam. Túl nagy a vásár, azt se tudom hol jöttünk be. Ráadásul idegen városban....ez az én szerencsém. Még csak nem is én akartam ide jönni, hanem Hyung rángatott magával, mondván "Még sosem karácsonyoztunk együtt, ki kéne próbálni! Ne félj, buli lesz!"
Igen. Nagyon buli elveszni Bécsben a vásár közepén.
-Hello! -  kapja el a karom hirtelen egy ismeretlen alak vigyorogva. - You're a very pretty girl - kacsint rám. Nem tudok angolul sokat, de ezt még én is felfogom. Nem is tudom, hogy megsértődnöm vagy megköszönnöm kéne-e inkább.
Nem sok időm van ezen gondolkozni, az alak egyre közelebb jön, és megérzem rajta az összes itt fellelhető pia szagát.
Nekem is mindig az ilyeneket kell kifogni.
-Én....izé....Uram! - kiáltok fel kisit mikor újra hozzám ér, de valaki hátrébb húz mielőtt megint felém nyúlna, és elrángat onnan. Vagy tíz bódéval arrébb futunk, közben van időm rájönni arra is, hogy ki a megmentőm.
-Hyung!
-Igen? - fordul hátra hozzám mikor megállunk végre.
-Hova tűntél? Ott hagytál!
-Nem mindegy ha visszajöttem? - édesen rám mosolyog, és azt hiszi ezzel meg is bocsájtok neki. A kis naiv.
-Rendben. De ne hidd, hogy ezzel el van felejtve - teszem karba kezeimet, duzzogásom jeleként.
-Na majd meglátjuk. Gyere, sétáljunk.
Újra kézen fog, és a tömeg széléhez vezet, majd ki az utcára. Gyönyörű ez a város így kivilágítva. Az utcákon errefelé alig járnak emberek, a nap közben lehullott hó pedig ropog a talpunk alatt. Mindig ilyen karácsonyt akartam. Persze ezt Hyungnak nem vallanám be.
-Örülök, hogy eljöttél velem - néz rám mosolyogva. -Tudod, egy barátom mesélte még régebben, hogy volt itt, és mennyire jó volt. Azóta akarok eljönni. De egyedül unalmas lett volna. Köszönöm!
-Mellettem nem unatkozhatsz! Mindig meg kell mentened valamitől - nevetek fel zavartan. Nem ez volt az első alkalom ma, hogy valakitől vagy valamitől meg kellett mentenie. És nem is először nézett valaki lánynak mióta itt vagyunk.
-Ez igaz - még mindig mosolyog, miközben helyeslően bólint. Egész nap nem tudta levakarni az arcáról azt a vigyort. Nem értem mi van vele. Ennyire hatással lenne rá a hely hangulata? - Azt is mondta a barátom, aki a vásárról mesélt, hogy itt mindig történik valami különleges. Tudod. Karácsonyi csoda.
Hyung tényleg nincs magánál. Nem szokott ilyeneket mondani.
-Csoda? Eddig még semmi olyan nem történt - gondolkodok el. Valóban semmi különleges nem történt eddig, ha csak nem a sok engem kiszemelő pasira gondolok....
Nem válaszol, csak mosolyogva jön tovább mellettem. Tényleg nincs rendben vele valami. Ráadásul még mindig nem engedte el a  kezem, amit még akkor fogott meg mikor a tömegből húzott ki az utcára. Nem mintha bánnám.
-Ren - áll meg egy kihalt kis utcában, amivel engem is megállásra késztet. Olyan érzés itt állni, mintha egy karácsonyi filmben lennék. - Egy kis meglepetés - húz elő a zsebéből egy kis dobozt.
-Ez nekem? - kérdezem izgatottan. Sose kaptam még tőle ajándékot így, csak mikor a barátainkkal játszottunk otthon Titkos Mikulást.
-Látsz itt mást is rajtad kívül? - egy kicsit nevet kérdésemen, de aztán összeszedi magát. - Viszont...van egy feltételem. Teljesítened kell egy kérésem, csak akkor nyithatod ki - bök a dobozkára a kezemben.
Ez annyira rá vall. Hihetetlen...
-Na és...mit kéne csinálnom?
Nagyon jól tudja milyen kíváncsi vagyok, és ki is használja. Gonosz.
-Nos az....az.... - a földet fixírozza zavarában, és enyhén el is pirul, bár ezt betudhatom a csípős hidegnek is.
-Furcsa vagy. Csak mond meg mit kész, nem kell félni, nem harapok! - nevetem el magam. Sose láttam még ennyire zavarban. Olyan édes így!
-Ebben reménykedtem.... - motyogja maga elé, de elég hangosan, hogy én is halljam.
-Csak mond meg mit kérsz cserébe! Kíváncsi vagyok!
Már szinte ugrálok előtte, de csak annyit érek el, hogy végre rám néz. Csak húzza az idegeimet, és ezt nagyon nehezen tűröm. Nem is igazán gondolkozok, csak közelebb lépek, és egy gyors puszit nyomok ajkaira.
-Ez megfelel cserébe? - lépek vissza, az eddigi helyemre.
Egy bólintást kapok válaszul, és már nyitom is ki a kis dobozt. Fel sem tűnik nagyon, hogy ő eközben totálisan lefagyva áll előttem.
Egy ezüst lánc van a dobozkában, rajta egy medállal amibe egy szó, és egy dátum van gravírozva.
Ezt tényleg nekem...? Komolyan gondolja?
-Tetszik?
-Komolyan így gondolod? - még mindig a láncot tanulmányozva kérdezek vissza.
-Teljesen.
-Akkor igen!
Hirtelen mozdulattal csukom le a dobozka tetejét, és ugrok a nyakába. Alig merem elhinni, hogy komolyan gondolja.
-Mért pont ez van beleírva?
-Mert ma vettem rá magam, hogy végre elmondjam - a nyakamba fúrja a fejét, így alig értem mit mond. Pár percig még összeölelkezve állunk, majd lassan elhúzódik tőlem, és csak néz rám.
Keze lassan felcsúszik a nyakamhoz, és közelebb húz magához - nincs nehéz dolga, mindenben engedek neki -  és ajkait az enyémhez érinti.
Mióta vártam erre...
Igaz, ma ez már egyszer megtörtént, de az csak egy gyors puszi volt. És csak azért mertem mert már sejtettem, hogy többet érez irántam.
Viszonozom csókját, lágyan kóstolgatjuk egymást.
-Tényleg van karácsonyi csoda itt. Vagy ez nem elég különleges neked? - mosolyogva kérdezi, miután kicsit eltávolodik tőlem.
-Talán megfelel csodának - mosolygok vissza rá.
Nem gondoltam, hogy ilyen lesz az idei karácsonyom. És, hogy mi van a medálba gravírozva? Csupán pár betű és szám, de nekem a világot jelenti.
"Szeretlek. 2014. 12. 25."
Csak érjünk haza, hogy feltehessem, soha többet nem veszem le!
-Azt hiszem nagyon jól jártam veled - fűzi össze ujjait az enyémekkel, hogy maga után húzzon, ezúttal a szállásunk felé.
-Ez természetes. De miért?
-Egyrészt szerény vagy - néz rám, mire csak nyelvet öltök rá. - Másrészt,  nem néznek ránk furcsán az utcán, mert téged mindenki lánynak néz. Nagyon jó nőm van!
-Aron! - kiáltok rá, de mielőtt még komolyabban bosszút állhatnék, elengedi a kezem és előre fut. - Ezt még megbánod! - futok utána én is nevetve.
Igen, azt hiszem mégis létezik karácsonyi csoda.