Reggel korán ébredek, Baek még alszik.
Rápillantok az órára és fejbe csap a felismerés, mi szerint hajnali fél 7.
Szóval ezért nincs még ébren.
Nekem viszont ma korán be kéne érnem dolgozni. Nem fekhetek már vissza. Óvatosan mászok ki mellőle - a kezemet vigyázva húzom ki a feje alól - összekapom a ruháimat, és elhagyom a szobát. A nappaliban öltözök, hogy ne keltsem fel. De azért…nem kéne csak így lelépnem.
Keresek egy tollat és egy papírt, majd gyorsan ráfirkantom az üzenetem, miszerint korán kell dolgozni mennem és bocsánatot kérek amiért így szó nélkül lelépek.
Biztos nem haragszik majd. Nem olyan.
Leteszem az éjjeliszekrényre a fecnit ott biztos megtalálja. De nincs szívem csak így itt hagyni. Közelebb lépek az ágyhoz, és elé guggolok. Kitűrök egy tincset a homlokából és egy puszit nyomok rá.
- Sokkal jobb - mosolygok magamba.

A kávézó ajtaján belépve egyből Kyungsooba botlok.
- Szia! Na most, hogy végre itt vagy…mesélhetsz! - mosolyog rám. Ilyenkor olyan majdnem mint egy kisgyerek. Nagy szemekkel néz az emberekre, és neki is nehéz ellenállni. Pont mint Baeknak.
- Szia Soo - mosolygok vissza rá - Jolvan. Mesélek. De akkor gyere - indulok meg a kis helyem felé ahol múltkor is beszélgettünk. Gyorsan még elszaladok átöltözni, addig ő ott megvár.
- Na itt is vagyok. Mit szeretnél tudni? - ülök le mellé.
- Mindent! Na jó először is…sikerült már bevallanod magadnak, hogy totálisan beleestél, vagy még tagadod?
- Yah! Nem estem bele. Csak a barátom. Aki…tetszik…nagyon is... - halkulok el a végére.
- Mondtam! - kiált fel - Vagy valami ilyesmit mondtam. De előbb vagy utóbb be kell vallanod. Nem csak nekem vagy magadnak. Neki is.
- Na azt már nem. Tudod, hogy képtelen lennék rá.
Tényleg nem menne. Hogy is mondhatnám el neki. Egyik nap odaállok, hogy "Figyelj Baekhyun. Tudom te csak barátként tekintesz rám, de én többet érzek irántad!" Ugyan…nem vagyok én ehhez elég őrült.

Mint legutóbb is a következő egy órát azzal töltöttük, hogy kiveséztük a magánéletemet. Igazából nagyon jól esett. Annyit beszélhetek - pontosabban áradozhatok - Baekkieről amennyit akarok, mert Kyungsoo meghallgat. És még érdekli is.
- Kyungsoo…nem akarsz ma eljönni velem a kávézóba? - szakítom félbe, miközben lelkesen magyaráz arról, hogy egyszer úgy is el kell mondanom az érzéseimet.
- Mi?
- Tudod a kávézóba. Ahol Baekkie dolgozik.
- Oh…de, persze - mosolyog - Még jó, hogy elmegyek veled. Legalább most megnézhetem kiért vagy te úgy oda.
Nem is tudom mért hívtam el. De jó érzés tudni, hogy velem jön. Most én is bemutathatom egy barátomat.
Ma nem sok vendég van, a dél is hamar eljön. Kivételesen most Kyungsoo is velem egyszerre végez. Együtt megyünk el átöltözni, majd miután összeszedjük a cuccainkat el is indulunk az Afternoon Teaba.
Az egész utat végig beszélgetjük. Nem is értem eddig miért nem beszéltem vele. Nem is ismertük nagyon egymást, de örülök, hogy ez most megváltozott.
- De Soo…ugye…nem fogsz semmi olyat mondani Baeknek? Nem akarom, hogy tudod....
- Jaj ne aggódj! Megbízhatsz bennem, Amég azt nem mondod, hogy mondjak bármit is neki az érzéseidről, addig nem is fogok - mosolyog rám biztatóan.
- Köszönöm.
Az ajtó nyílását a már jól ismert csilingelő hang jelzi. Mosolyogva lépek be az ajtón és már indulok is a szokásos helyem felé. Kyungsoo mögöttem jön, miközben feltérképezi a helyet.
Leülök a törzshelyemre és megvárom amég Soo befejezi a csodálkozást és szemben helyet foglal.
- Nem így képzeltem el. Tudom mondtad, hogy barátságos kis hely de ez tényleg  nagyon hangulatos! - lelkesedik.
- Örülök, hogy tetszik - nézek rá, majd a kezébe nyomok egy itallapot - Nézd át nyugodtan, meghívlak.
- Köszi. Na és hol a kis barátod? - kezdi átnézni a lapot.
- Hát... - nézek körbe - ott! - mutatok a pénztárhoz ahol Baekhyun épp Jonginnal beszélget.
- Oh - lepődik meg.
Rá akarok kérdezni mi lepte meg, de valahogy…elfeledkezek róla. Túlságosan leköt Baekhyun. Nem vett még észre. Édesen nevet valamin amit a másik pincér mond neki. Annyira hihetetlen, hogy végül sikerült vele összebarátkoznom.
- Chan! Figyelsz? Mindjárt jövök - mosolyog - szokásához híven- és elindul valamerre. Pontosabban.... a mosdó felé.
- Chanyeol! Szia! - lép az asztalhoz hirtelen mosolyogva Baek.
- Szia - mosolyodok el. - Bocs, hogy reggel csak úgy eljöttem.
- Semmi baj. Megtaláltam az üzenetet.
- Akkor jó. Féltem mérges leszel rám, hogy csak úgy szó nélkül leléptem.
- Jaj dehogyis! Tényleg! Várj egy kicsit, mindjárt jövök! - kap a fejéhez, majd hátat fordít és elsiet az öltözőjük felé. Ebben a pillanatban ér vissza Kyungsoo.
- De gyors volt - néz Baek után.
- Igen... - nézek én is az ép becsukódó ajtó felé - nem is értem. Azt mondta mindjárt jön.
Soo bólint, és leül az előző helyére. Már épp megszólalnék, de Baekhyun jelenik meg az asztal mellett kezében egy papírlappal.
- Oh…nem egyedül vagy? - kicsit csalódottnak tűnik.
- Ma nem. Ő itt Kyungsoo. Barát és munkatárs. Gondoltam elhívom. Én már ismerem a barátaidat, de te egyet se az enyéim közül.
- Sokat hallottam már rólad - hajol meg Soo.
- Valóban? - néz rá meglepődve Baek, majd rám.
- Na de Soo... - morgom.
- Nyugi Chan - nevet munkatársam - Amúgy mi az a kezedbe Baekhyun? - mutat a papírra.
- Ez csak... - pirul el - Ez csak egy rajz.
- Mit rajzoltál? - lelkesedek fel. - Hadd nézzem!
- De…na jó... - pironkodva teszi az asztalra művét ami szokás szerint engem ábrázol. Nem lepődök meg, ez igaz. De még mindig elcsodálkozok a tehetségén. És Kyungsoo, aki még sose látta egy rajzát se…szóhoz se jut.
- Ezt…te rajzoltad? - néz tátott szájjal Baekhyunra aki közben mellém ült.
- I-igen - pirul el.
- Jaj ne legyél ilyen szégyenlős! Ügyes vagy! - szorítom meg a kezét az asztal alatt, mire még inkább vörös színt vesz fel.
- Tényleg az vagy! Chan mondta, hogy rajzolsz de egyet se láttam. Színesben is alkotsz vagy csak így ceruzával?
- Van egy-két festmény is - motyog még mindig elpirulva. - Majd ha szeretnéd egyszer megmutatom...
- Tényleg? Köszönöm! - lelkesedik Soo. Tényleg olyan mint egy nagy gyerek. A jó értelemben.
- Én most akkor elmennék átöltözni ha nem baj. Utána visszajövök.
- Menj csak - mosolygok rá miközben elengedem a kezét. Felkel és az öltözőbe megy.
- Tudod Chan…most már értem mért tetszik neked. Illik hozzád. Olyan kis vidám, és gondolom ha veled van nem is ennyire félős.
- Nem az. Van, hogy pont az ellenkezője. Nagyon aranyos - mosolyodok el a gondolatra. Eszembe jut milyen szokott lenni mielőtt visszavált a kis szégyenlős Baekhyunra. Merész. Bátor. Ezt az oldalát szeretném egyszer látni. De nem csak pár pillanatra hanem sokáig. Kíváncsi vagyok milyen úgy. 
Erre ki kell találnom valamit...
- Viszont én most elmegyek. Kérlek kérj bocsánatot a nevemben Baekhyuntól amiért nem köszönök el. Csak kíváncsi voltam rá de most hagylak titeket - kacsint. Feláll és körbenéz. - Ja és még valami. Kérlek mond meg Kainak, hogy jó látni, hogy boldog.
- Jó de…várj! - szólok még utána - Ki az a Kai?
- Ő - mutat a pult felé ahol egyedül Jongin támaszkodik és mosolyogva nézi a körülötte lévőket.
- Te isme... - fordulok újra Soo felé, de már csak a csukódó ajtót látom.
Kyungsoo ismeri Jongint? Honnan?
- Áh bocsi, itt vagyok. Még váltottam pár szót a főnökkel. De...hol van Kyungsoo? 
- Nem tudom, valami dolga van. Azt mondta csak téged akart látni, kíváncsi volt rád. És ismeri Jongint. De fogalmam sincs honnan - nézek ismét az említett felé.
- Néha Jongin említ valakit. Lehet, hogy róla beszél? - ül vissza mellém Baek.
- Meglehet. Majd ha megyünk el, átadom neki Soo üzenetét. Meglátjuk mit reagál rá. 
- Rendben. Na és mit csináljunk? - mosolyog rám. 
- Most találd ki te. 
- Megengeded? Milyen nagylelkű vagy - gúnyolódik kicsit, de mosolyát nem tudja elrejteni. - Lássuk csak. Szerintem…szoktál bulizni?
- Nem igazán....
- Akkor ma eljössz velem! Péntek van úgy is. Kell holnap dolgoznod?
- Nem.
- Akkor jössz velem. Kifogás nincs!
- Ahogy óhajtja őfelsége - hajolok meg kicsit ültömben vigyorogva.
- Akkor először elmegyünk hozzád. Keresünk rád valami ruhát, aztán hozzám, hogy én is átöltözzek. Így oké?
- Persze. Induljunk! - kezdek kíváncsi lenni az estére. Most talán láthatom milyen mikor nem szégyenlős mások előtt se. Pont így terveztem.
Még megölel egyszer, jó szorosan aztán elindulunk. 
Ma este…elérem, hogy elengedje magát. Egy buliba nem lehet úgy elmenni, hogy nem iszik semmit az ember...
Nem vagyok ilyen, de látni akarom milyen ha egy kicsit részeg. Nem tehetek róla. Más eshetőséget nem látok. Sose fogom látni milyen ha elengedi magát ha most nem használom ki a lehetőséget.
Összeszedelőzködök, és elindulunk hozzám.