Reggel mind a ketten Baektől indultunk dolgozni. Tegnap nem engedett haza, mert "Este van, hideg van, sötét van, nem mész sehova!" . Én meg nem tudtam ellent mondani neki természetesen. Inkább csak élveztem a helyzetet, hogy a karjaim közt alszik el.

Baekhyun sürgetésének hála, korán érek be dolgozni, bő fél órával nyitás előtt. Egyedül vagyok, így gyorsan átöltözök, és elkezdem lepakolni a székeket amik minden este felkerülnek az asztalokra a felmosás miatt. Ha valaki most látna, biztos azt hinné, hogy kedvenc hobbim a szék pakolgatás, azért vigyorgok így közben. Pedig csak nem tudom levakarni a vigyort az arcomról. Ez is Baekkie hibája! Mióta tegnap este olyan édesen bevallotta, hogy szeret, ráadásul ilyen régóta! Alig hiszem el, de mégis nagyon jó érzés. Tudom, hogy viszont szeret. Ez a legnagyobb csoda, a legszebb ajándék amit kaphatok. Bár nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de ő szeret engem, én szeretem őt…nincs itt semmi gond, nincs szükség szavakra.
- Chan! Mit keresel itt?
Majd elejtem az épp kezemben lévő széket ijedtemben, de még időben kapcsolok, és gyorsan leteszem.
Mikor ért ide Soo? Mért nem hallottam bejönni?
- Csak kicsit…korábban beértem mint szoktam. Mit vagy úgy meglepve?
- Általában késel.... Na mindegy. Úgy is beszélni akartam veled - ül le az egyik székre amit levettem. Úgyis van még húsz percünk. - Beszéltél Kaival. Igaz?
- Öhm…igen. De miért kérded?
- Ne higgy neki! - olyan fagyosan jelenti ki, hogy egy másodpercre el kell gondolkoznom biztos az a Kyungsoo ül e előttem akit eddig ismertem. Mindig furán viselkedik ha Jonginról van szó, de ez már egyre furább.
- Mért ne? Kedves gyereknek tűnik....
- Így van. Kedvesnek…tűnik. Szerintem kerüld el. És Baekhyun is kerülje el. Nem akarom, hogy bármelyikőtökre hatással legyen. Tudod meddig tartott az öcsémet kihúzni a depressziós kis világából?! Sokáig Chan…nagyon sokáig.
Olyan…elvetemültnek tűnik így Soo. Rá se ismerek…de biztos meg van az oka, ő nem olyan aki ok nélkül feltételez rosszat valakiről.
- Jól van. Nem beszélek vele, de csak amíg kiderítem mi ez az egész.
Lassan bólint beleegyezés kép, aztán felkel és távozik. Sokáig úgysem menekülhet előlem, nemsokára nyitunk és akkor úgyis vissza kell jönnie ide.

Sosem értettem mi alapján dől el, hogy egyik nap rengetegen tévednek be ide, másik nap meg nincs senki. Múltkor nem volt senki, ma meg egy kész hadsereg van itt. Borzalmas.
Soo reggel óta nem áll szóba velem. Legutóbb is csak annyit mondott, hogy addig nem beszél velem amíg Jonginnak hiszek. Pedig én nem állok senki oldalán! Nem tudom kinek higgyek. Nem akarok senki ellen lenni.
Mit kéne tennem?
-Chanyeol! Kezdj már valamit a telefonoddal, nem akarom tovább hallgatni a csipogását! - szól rám egyik munka társam.
És valóban…SMS-t kaptam. Baekhyuntól.
Olyan ritkán ír nekem. Általában felhív ha szeretne valamit, mert állítólag hiányzik neki a hangom. A tegnapiak után már értem miért.
Mosolyogva nyitom meg az üzenetet, és nem kis meglepetésként ér a tartalma. Olyan régen kaptam tőle ilyent.


Semmi más, csak egy kép. Már megint engem rajzolt le. Pedig olyan sok mindent tud szépen lerajzolni. Nem is értem miért egy kávézóban dolgozik ilyen tehetséggel.
Gyorsan írok neki egy üzenetet válaszként, mi szerint délkörül megyek, és akkor meg kell mutatnia a kész változatot.

Mint mindig, most is pontosan délben indulok átöltözni, hogy minél előbb a kávézóba érhessek. Olyan érzés, mint mikor hazamegyek. Békés, csendes, nyugodt, és ott van akit szeretek.
Mindig nyugodt vagyok mikor oda tartok, és vidámabb zenéket hallgatok. Ma is ugyanazokat hallgatom, mégis nyugtalanság tölt el. Furcsa érzés. Mint mikor érzed, hogy valami nincs rendben…biztos csak Soo miatt. Igen, csak Kyungsoo miatt van. Majd Baekkel megbeszélem és akkor jobb lesz.

- Chanyeol! - hallom meg egyből az ismerős hangot ahogy belépek az ajtón.
- Szia Baekkie - mosolygok rá. Érzem, hogy nem olyan a mosolyom mint amilyennek lennie kéne, és ez neki is feltűnik.
- Valami baj van?
- Nem csak…de. Ha végeztél megbeszéljük, jó? Úgy is meg akartam beszélni veled.
- Most is megbeszélhetjük. Ráérek - indul el a szokásos asztalom felé.
- Mond csak Baek - nézek rá miközben a kabátomat hámozom le magamról - hogy van az, hogy te bármikor csak úgy idejöhetsz hozzám beszélgetni? Mármint örülök neki, de nem fognak ezért leszidni? Mikor megismerkedtünk…mármint elkezdtünk beszélgetni, akkor is sokat voltál itt velem.
Valahogy mindig is gyanús volt nekem, hogy csak úgy mászkálhat itt, de sose tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Csak örültem, hogy velem van.
- Ja az…ezt már azt hiszem egyszer el akartam mondani - nevet fel zavartan. - Szóval az úgy van, hogy…az Afternoon Tea a nagybátyámé. Én kértem meg, hogy itt dolgozhassak. Tetszett a hely, meg a pincérkedés.
- Csak szórakozásból csinálod? - esik le az állam. Azt azért nem gondoltam, hogy csak azért van itt mert…mert mért ne.
- Így is mondhatjuk - pirul el. - De miről akartál beszélni?
Olyan édes ahogy így kíváncsian néz rám. Hogy mondjam el, hogy az egyik legjobb barátom - sokkal közelebb kerültünk egymáshoz mióta segített Baekkievel kapcsolatban - ....utálja az ő legjobb barátját. Mert hát közben ezt is megtudtam. Azt hittem csak azóta ismerik egymást, hogy Jongin idejött felszolgálónak. Na mindegy.
- Szóval…ma reggel beszéltem Sooval. És már nem tudom kinek mit kéne elhinnem. Ki akarok maradni belőle, mert ez Soo és Jongin ügye, de valahogy képtelen vagyon nem belekeveredni. Nem tudom mit csináljak - nyúlok el az asztalon. Annyira tehetetlennek érzem magam, még így is, hogy Baekhyun itt van mellettem. Eddig ettől magabiztosabbnak éreztem magam, de most ez sem segít.
- Mit kéne tennem Baekkie? - nézek fel rá.
Kicsit értetlenül néz vissza rám, mire elmesélem neki az egész reggeli beszélgetést. Természetesen Jongin pártját fogja, de nem is számítottam másra. Én is leginkább mellé állnék, de ismerem Kyungsoot…mindig van indoka. Még ha nem is mondja el nekem.
- Szerintem Kyungsoo nem ok nélkül ilyen - jegyzem meg csak úgy magamnak.
- Mért? Mi oka lenne? Évek óta ismerem Jongint, sose tett olyat amivel másoknak ártott. Ő jóember Chanyol. Ismerem.
- Én is ismerem Kungsoot.
- Azt hiszem…az lenne a legjobb ha nem beszélnénk erről. Majd megoldják maguk között. Igazad volt, ez nem a mi dolgunk.
Kicsit idegesnek tűnik ahogy ezt mondja. Olyan mintha nem lenne biztos benne, hogy ez a megfelelő döntés, de ezt meg is értem. Hiszen a barátaink! Mellettük kell állnunk!
Pár percig csak ülünk egymással szemben, lehajtott fejjel, majd megjelenik mellettünk az egyik emlegetett szamár.
- Szia Chanyeol - mosolyog rám. - Baek, bezársz majd? Úgy látom ti még maradtok.
- Oh…már ennyi az idő? Persze, menj csak - viszonozza a mosolyt Baekhyun, én pedig biccentek köszönés kép. Még váltanak pár szót, aztán Jongin távozik.
- Nem is értem, hogy tehetne ő bármi rosszat - jegyzi meg.
- Szóval azt mondod Soo hazudik? - mordulok fel.
- Nem, én nem....
- Most mondtad Baek! Ugyanaz!
- Channie én nem úgy gondoltam! Kérlek! - kétségbeesetten néz rám.
- Sajnálom... - suttogom, majd a kabátomat felkapva kiviharzok az ajtón.
Nem hiszem el, hogy ezt mondta! Azt hittem majd megérti, hogy majd neki kiönthetem a lelem. Bár…mit vártam. Természetes, hogy mindketten védjük a barátunkat. Más is biztos így tenne.
Csak sétálok a sötét éjszakában, szinte a lábam elé sem nézek. Párszor meg is botlok, de nem érdekel most. Baekhyun most biztos haragszik rám, bár megértem. Kyungsoo is valószínűleg, bár azt is megértem amiért nem állok teljesen mellette. Kai nem is sejti milyen szörnyű ember vagyok jelen pillanatban, és ha hazamegyek nem vár senki. Mért kell annak a nyomoréknak folyton elutaznia? Hogy nem tud megülni a seggén és velem lenni mikor szükségem lenne a baromságaira, hogy lelket öntsenek belém...
Nem gondoltam, hogy ilyenek miatt fogok a kihalt, hideg, éjszakai utcákon mászkálni, fülessel a fülemben. Azt hittem, majd most, hogy végre Baekkie az enyém majd megváltoznak a dolgok és mindig olyan jól fogom érezni magam mint mikor vele vagyok. Ehelyett ugyan olyannak érzem magam mint mikor az első beszélgetésünk után hazamentem. Nyúzottnak, megviseltnek, magányosnak....
Olyan naiv voltam.
Önmarcangolásom közben észre sem veszem, hogy az otthonom elé érek. Milyen szép is lenne ha nem Minseokkal hanem Baekhyunnal osztanám meg. Szép álom...
Kabátomat és cipőmet csak ledobálom az ajtóban, csak a táskámat vonszolom magammal a szobámba, azt is csak mert benne van a füzetem. A füzetem, aminek az első oldalára még Ő rajzot. Az első rajz amit kaptam tőle.
Fellapozom a legutóbbi írásomnál. Olyan vidám, még az írásomon is látszik milyen hangulatom volt épp.
Tovább lapozok eggyel, és új történetbe kezdek. Direkt írom ebbe. Azt akarom, hogy lássa…lássa mennyire szenvedtem miután elrohantam, mondhatni összevesztünk, az én hülyeségem miatt. Vagyis…inkább csak megsértődtem.
Hülye vagyok.
Sokkal egyszerűbb lenne az életed Kicsi Baconom ha nem ültél volna oda hozzám aznap.
Pár sort gyorsan felvések a papírra, és a többi is viszonylag könnyen jön. Olyan könnyen, mint a könnyeim. Az utolsó pár sor szavaiból el is mosnak pár szót ahogy oda cseppennek. Nem is tudom mikor kezdtem el sírni, de nem tudom abbahagyni. Ha most megharagszik rám, azt nem élem túl...