Valamikor dél felé kelek fel, legalábbis úgy tippelem. A papír lap az arcomra ragadt, a tollam valahol a földön, és elkéstem a munkából. Felkelek, és a fürdőbe sétálok. A tükörképemtől már meg sem ijedek, csak bámulom azt a rémesen komor, savanyú, vörös szemű, és minden mosolyt mellőző férfit, aki vissza néz rám. Akinek mellesleg az arca bal oldalán, egy kész regény található. Lassan, vontatott mozdulatokkal mosom le a toll nyomait az arcomról. Ezek után , nem merem megnézni, hogy néz ki a füzet. Gondolom hasonlóan az arcomhoz. Maszatosan.
Miután nagyjából összeszedtem magam, letelepszem a kanapéra, és amíg be nem sötétedik, a tv-t bámulom. Majd holnap felhívom Soo-t, hogy beteget jelentsek, vagy valami hasonló.
Igaz, Baekhyunnal is ki kéne békülni, de képtelen vagyok rávenni magamat, hogy felhívjam. Valahol mélyen, úgy érzem igazam volt. Hiszen ő minden áron Jongin pártját fogta. Dönthetett volna úgy, hogy nem áll egyikük mellé se, de nem ezt választotta.
Már nem tudom mit gondoljak. Nem tudom meddig ülhettem a tv előtt, de már rég nem az a film megy amit én elkezdtem nézni. Gondolataimból is csak az szakít ki, hogy valaki rátenyerelt a csengőre.
- Megyek már! - ordítottam ki, de csak nem akarja elengedni a csengőt az illető. Sose bírtam, ha valaki nem tudja hol a határ, ennek megfelelően most is kicsit felhúzom magam, és idegesen trappolok a bejárathoz, hogy az ajtót feltépve, jól......meglepődjek.
- Soo...mit keresel itt?
- Nem voltál ma dolgozni. Aggódtam érted.
- Köszönöm, de nincs miért - mondom semleges arccal, miközben becsukom mögötte az ajtót, és követem a konyhába. Leülök az asztalhoz, és tekintetemmel követem, ahogy máris a szekrényekben kezd kutakodni.
- Nem ettél ma még semmit. Igaz?
Nem sok értelme van válaszolnom, költői kérdés volt, de azért bólintok. Fejem majdnem az asztal lapján koppan, annyira álmos vagyok. Bár semmit nem csináltam ma amiben elfáradhattam volna...
- És most mesélj - tesz le elém egy tányér ételt. - Mi történt?
- Semmi...csak nem éreztem jól magam.
- Chanyeol! Ne próbálj kifogást keresni! Elég jól ismerlek már, ha beteg lennél, akkor egyből felhívtál volna.
- Igen...igazad van. Bocsánat - lehajtom a fejem. Szégyenlem magam amiért pont Soo elől akartam eltitkolni a dolgot. Ráadásul ilyen átlátszó kifogással.
- Semmi baj. Megértem ha nem szeretnél róla beszélni, de most sajnos muszáj lesz. Baekhyunnal volt valami, igaz?
- Igen. Tegnap összevesztünk.
- Miattam és Kai miatt?
- Igen.
Erre már ő sem tud mit mondani, és nem is csodálom. Bár nem tudom milyen az, ha valakik miattam vesznek össze, de biztos lenne bűntudatom.
- De ne aggódj, majd megoldjuk. Nem hiszem, hogy túl sokáig tudnánk haragudni egymásra. Én legalábbis biztos nem. Túlságosan szeretem ahhoz.
- Ebben bíztam. De akkor is szeretnék segíteni valahogy. Kedvelem Baekhyunt, és nem akarom, hogy miattam veszekedjetek.
- Soo.....köszönöm, hogy eljöttél, de biztos van más dolgod is, én megleszek egyedül - mosolygok rá. Nagyon erőltetettnek érzem a mosolyt, de ez is valami.
- Ugyan már. Tudod, hogy bármikor jövök ha szükséged van rám. De most tudom, hogy szeretnél egyedül lenni, szóval megyek. Vigyázz magadra.
És ezzel el el is búcsúzik. Ilyenkor nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen ember a barátom. Mindig megért.
Miután Soo elmegy, visszasüllyedek az önsajnálatba, ezúttal egy bögre teával vetem be magam a tv elé. A legjobb az lenne, ha kiírnám magamból a dolgokat, de nem vagyok képes a füzet közelébe menni mióta felkeltem. Amikor csak ránézek, sírhatnékom támad.
Vissza akarom kapni Baekhyunt!
Nélküle minden sivár, és szürke. Sablonosnak tűnik, de mégis....Ő színt hozott az én unalmas életembe. Mikor beszélgetett velem aznap, mikor már leült mellém, mikor elvitt bulizni, vagy akár csak mikor az esőben sétáltunk. Túl szépnek tűnt ahhoz, hogy sokáig tarthasson. Pedig én ezt akarom! Hogy bármikor láthassam, írhassak neki, megvárhassam munka után amíg végez, és közben végig őt nézhessem. Hogy újra csókolhassam...
Annyi mindent szeretnék, mégis itt ülök a kanapén, és csak sajnáltatom magam.  Ez nem én vagyok. Össze kéne szednem magam, oda kéne mennem és beszélni vele! De túlságosan félek. Mi van ha elküld? Soha többé nem mernék a szeme elé kerülni, és ezt örökre bánnám. Ráadásul a kávézó felé se mernék menni többet.
Gyáva vagyok.

~***~

Négy nap telt el mióta összevesztünk Baekhyunnal. A munkahelyemen beteget jelentettem, a főnök szerencsére megértő volt, azt mondta a héten maradjak itthon. Biztos hallotta, hogy valami nincs rendbe, elég nyúzott lehetett a hangom.
Többnyire csak házon belül foglaltam el magam, mint ahogy most is. Ma először vettem rá magam újra az írásra. Szegény eléggé elkenődött a legutóbbi oldalnál, egy kicsit el is szakadt a lap széle. Rosszul érzem magam tőle, hogy ilyen állapotban van, még sincs szívem kitépni a lapot, hiszen az is hozzá tartozik. Olyan lenne ha kitépném, mintha engem megfosztanának egy emlékemtől.
Pár sor után nem tudom tovább folytatni az épp elkezdett szöveget, inkább a konyha felé veszem az irányt. Már délután van, de én még semmit nem ettem, és ezt elég rosszul viselem. A filmekben ha valakinek valami bánata van, akkor az nem eszik, nem iszik, legfeljebb egy bödön fagylaltot nyom magába. Ez nem életszerű! Legalábbis nálam elképzelhetetlen lenne huzamosabb ideig.
Unottan nyitom ki a hűtőajtót, de csalódnom kell. Üres. Müzli ugyan még van a szekrényben, de tej az nincs hozzá. Nem úszom meg, hogy le kelljen mennem a boltba.
Hogy tudott minden kajám elfogyni úgy, hogy észre se vettem?

Az életkedvemhez viszonyítva, egész gyorsan felöltözök utcai ruhába, és elindulok a bolt felé. Szerencsétlenségemre még ezt sem úszom meg félórás séta nélkül, mert a lakásom közelében egy bolt sincs. Ilyen jól is csak én tudok lakást választani. És, hogy szerencsémet fokozzam, a fülhallgatóm is otthon hagytam, szóval még zenét hallgatni sem tudok az út közben, pedig az legalább kicsit lekötne.
A következő sarkon befordulva majdnem nekimegyek egy idegennek, de épp jól jön. A túloldalon Soo és Jongin beszélgetnek.
Mi? Soo és Jongin?
Visszabújok a fal mögé, bár tudom, hallgatózni nem szép dolog, de ez most más.
- Tudtad, hogy Chanyeol és Baekhyun miattunk veszett össze?
- Csak miattad Do. Baekhyun elmesélte. Chanyeol téged védett és ezért. Szóval te vagy a hibás. Engem csak belekevertél. Keresztbe akarsz tenni, mint ahogy akkor régen is.
- Tudod, hogy arra megvolt az okom!
Nem gondoltam, hogy Jongin képes így viselkedni. Olyan kedves mindig mikor találkozok vele. Hogy mondhat ilyeneket?!
- Mégis mi? Nem akartál az öcséd közelében látni azt tudom! De miért nem? Sosem mondtad el!
Jongin idegesen hadonászik, látszik rajta, hogy csak nehezen bír az indulataival, de még visszafogja magát. Bár nem nézem ki belőle, hogy megütné Soot.
            - Meg volt rá az okom Kai. Sok mindent hallottam - fordul el Soo. Mintha szégyellné, vagy nem is tudom. Nem láttam még így viselkedni.
            - Miket? Tudod, hogy akkoriban sok mindent pletykáltak rólam mert…
            - Igen tudom, mert kiderült, hogy meleg vagy! - vág közbe Soo. Halkabban mondta, de még így is hallottam.  - De ezt már előtte is hallottam pár helyről, olyanoktól, akik sejtették a dolgot, mert sokat láttak egy fiúval. Néha elég...félreérthető helyzetben.
            - És mi volt az? Miket mondtak? - szinte látom ahogy megvillan Jongin szeme.
            - Azt mesélték bántottad. Szakítani akart veled, és te ezért megverted. Mind láttuk a fiút Kai! El volt törve a keze, és felszakadt az álla. Mégis hogy akarod ezt megmagyarázni? Csodálod, hogy féltettem az öcsém tőled?
            - Nem így történt – hajtja le a fejét Jongin. - Nem én bántottam, engem védett. Kíváncsi vagy hogy történt, vagy inkább hiszel a pletykákban?
            - Meséld el. Ha ez az igazság, akkor tudni akarom.
            - Rendben. Nem én vertem meg őt. Valamibe belekeveredett, persze nekem nem volt hajlandó elmondani, csak azt láttam, hogy napról-napra rosszkedvűbb, és néha mikor találkoztunk, látszott rajta, hogy baj van. Néha csak azt hazudta, hogy elesett, de látszott rajta, hogy kapott valakitől egy-két pofont, esetleg ütést. Egy nap, bejelentette, hogy szakítani akar. Szörnyen mérges voltam. Tudom, hogy azok miatt az alakok mondta. Később megtudtam, hogy azért verték meg eleinte, mert nem volt hajlandó szakítani velem. De végül még is megtette…azt mondták neki, hogy engem is bántani fognak ha nem teszi meg, viszont ha megteszi akkor őt is békén hagyják. Nem tudom mi volt az indokuk az egészre azoknak az alakoknak.
            - Én ezt…ezt nem tudtam.
            - Persze, hogy nem. Senki se tudta – sóhajt Jongin, és Soo vállára teszi az egyik kezét. - Nem mondod el senkinek ugye?
            - Ismersz.
            - Köszönöm.
Csak állnak, és csendben merednek egymásra. Én sem merek megmozdulni. Túlságosan sokkoltak a hallottak. Kik voltak akik ezt művelték Jonginnal és a barátjával? És miért? Azt hiszem sosem fogom megtudni.
- Kyungsoo…miért bántál velem kedvesen az elején?
            - Én csak…örültem, hogy boldognak látom az öcsémet. Kedves voltál vele, és ezért kedveltelek.
            - Akkor később miért…
            - Akkor kezdték mondogatni egyre többen, hogy vigyázzak, és valahogy….azt hiszem túlságosan féltettem őt.
            - Szóval most, hogy mindent elmondtam….szent a béke? - nyújtja előre jobbját Jongin.
- Igen – fog kezet vele Soo. - De az öcsém közelébe ettől még nem mehetsz. Van barátja, és szeretik egymást.
- Sejtettem. Tudod, hogy nem akarok neki rosszat.
- Persze, hogy tudom. Na gyere. Meghívlak egy kávéra, vagy valamire – mosolyog rá Soo, és elindul a sarok felé. Jongin csak mosolyog rajta, de azért utánamegy.
Én háttal a falnak dőlök, ami mögül eddig leskelődtem, és lecsúszok az aljába.  Nem gondoltam, hogy ilyenek történtek velük, mielőtt Jongint megismertem, vagy mielőtt Sooval jóba lettem. Túl hihetetlen az én amúgy is zavaros agyamnak. Ráadásul előbb kibékültek, mint én Baekhyunnal, pedig miattuk vesztünk össze! Pontosabban….csak én sértődtem meg. És nem is keresett azóta. Bár én se őt. De ez akkor is rossz érzés.
Vagy negyedórát ülök a fal tövében, mire összeszedem magam, és eszembe jut, miért is jöttem ki a házból. Gyorsan megfordulok a boltban, nem veszek sok mindent, leginkább instant dolgokat, pár gyümölcsöt, meg a kedvenc csokimat.
Hiányzik a kávézó. A hangulat, a forró csoki, azok az esős napok, de a legjobban Baekhyun hiányzik.
Holnap elmegyek hozzá a kávézóba! Muszáj! Ez nem mehet így tovább!