Taníts meg főzni!

-Jin! Taníts meg főzni!

Reggel óta visszhangzott a ház ilyen, és ehhez hasonló mondatoktól.

-Na jó - állt meg az említett, és karba tett kézzel, a pultnak támaszkodott. - Szeld fel azokat a zöldségeket. De ne túl apróra!

-Máris! - szalutált a fiatalabb játékosan, és nekiállt a feladatnak. Seokjin csak mosolyogva figyelte, majd visszafordult a leveshez. Kezdte megérteni mit szeretnek sokan a fiúban, elvégre kedves volt, vicces, mégis odafigyelt mindenkire aki körbevette. Sosem vetette el a sulykot, mindig tudta hol a határ. Ráadásul nagyon aranyos tudott lenni, főleg ha koncentrált valamire. Mint mondjuk a zöldség szeletelésére. Óvatosan vagdosta kockákra a sárgarépát, közben kidugta kicsit a nyelvét. Igazán elragadó látvány volt, és nem csak Seokjin gondolta így. Valaki a nappaliból, a tv mellett elnézve figyelte őket.

-Hyung!  Te komolyan ezt nézed, vagy csak elbambultál?

Az idősebb ijedten ugrott egyet a hirtelen hangra. Most tűnt csak fel neki, hogy a maknae bizony ott áll mögötte. Mostanában szokása lett szellemként közlekedni a házban.

-Hoseok....ez a film a szurikáták párzási szokásairól szól....

-Mi?

-De ahogy gondolod Hyung. Én elmegyek Jiminnel a városba.

-Menj csak.

Hoseok még nem tette túl magát a szurikátákon. Túlságosan belemerült az új csatornák keresésébe, el is felejtette, hogy ő a konyhában sürgő-forgó csapattársait figyelte.

-Kész? Jó. Akkor most öntsd bele abba az edénybe – adta ki Jin az utasítást.

Jobban érezte magát mióta Taehyung vele volt a konyhába. Eddig mindig egyedül volt, igaz, hogy általában szólt a rádió, és amúgy is szeretett főzni, de az nem ugyanaz.

-Kész vagyunk. Már csak főni kell hagyni, úgyhogy nyugodtan mehetsz.

V bólintott, és célba vette a kanapét, ahol Hoseok még mindig a csatornák között válogatott, így elég váratlanul érte mikor a fiatalabb bevetette magát mellé.

-Hát te? Azt hittem Jinnel főzőcskézel – nézett rá meglepve.

-Ja, igen. Már kész, nemsokára ehetünk.

-Az jó.

Szinte oda se figyelve válaszolt, miközben újra a tévé felé fordította figyelmét.

-Amúgy...mit kerestél ott? Mindig csak a hűtőt kifosztani mész.

-Igen, ez igaz. De most érdekelt miért élvezi Jin ennyire, hogy ott lehet.

-És rájöttél? - emelte föl a fejét J-Hope, hogy barátjára nézhessen.

-Igen! Nagyon élveztem! Ezentúl be fogok menni segíteni neki, amikor csak tudok!

-De...

-Oh oda! Menj vissza az előző csatornára! Nézzük azt.

Hoseok inkább csendben maradt, és vissza kapcsolt a filmre amit Taehyung akart nézni. Bár őt nem kötötte le, élvezettel nézte, ahogy a mellette ülő megbabonázva figyeli a képernyőt.

Közben Jin is összepakolt a konyhában, levette az edényt a tűzről, és elkezdett megteríteni.

-Kész az ebéd? - lépett be a helységbe Suga, egy huncut mosollyal.

-Te is csak akkor jössz, ha már minden kész! Bezzeg V.....

-Ugyan már, V is csak a hűtőt kifosztani jön be.

Jin csak egy horkantással felelt, majd elküldte a fiatalabbat, hogy szóljon a többieknek is.

-Hm, ez nagyon finom. Kitettél magadért, mint mindig – mosolygott Jimin az idősebbre.

-Köszönöm, de ma Taehyung is segített – nézett az említettre.

V csak mosolyogva, de mégis kicsit félénken fogadta a dicsérő szavakat. Mindenki ugratta, viccelődött vele, kivéve Hoseok. Ő csak ült csöndben, és az ebédjét fogyasztotta. Szokatlan volt ez a viselkedés tőle, hiszen mindig ő volt az örökmozgó, aki első volt minden hülyeségben, és akit még rosszabb napjain se lehetett lelőni se. Más esetben feltűnő lett volna, most mégse vette észre senki. Az egész nap így telt el, de senkinek nem tűnt fel. V ugyan vetett felé néhány aggódó pillantást, de még mielőtt megszólalhatott volna, a többiek elterelték a figyelmét.

Legközelebb csak este volt alkalma beszélni vele, mikor már mindenki lefeküdt aludni.

-Hé, Hope! - közelített a kanapé felé, ahol az idősebb valami bugyuta indokkal maradt kint.

-Hoseok... - ment egyre közelebb Taehyung, mikor a fiú nem válaszolt. - Hoseok mi a.... - hallgatott el egyből, ahogy meglátta barátját. Hoseok a kanapén, kicsit lecsúszva, de még mindig ülő helyzetben aludt. V csak állt, és nézte. Nem tudta mit kéne most tennie. Felébreszteni sem akarta, de otthagyni egyedül a nappaliban sem.

Végül kerített egy plédet, és mellé kuporodott. Betakargatta magukat, és pár percen belül ő is elaludt, csapattársához bújva.

Reggel Hoseok kelt előbb, és igen csak meglepődött, mikor a kanapén feküdve találta magát, rajta egy Taehyunggal. Barátja teljes nyugalommal aludt rajta. Fejét, és egyik kezét Hope mellkasán pihentette, másik kezével magához ölelte, amennyire csak tudta, lábaikat pedig szinte összefonta. Azonban nem csak ő vett fel furcsa testhelyzetet az éjszaka folyamán, mert Hoseok is szorosan ölelte barátját. Kissé összezavarodva próbálta lefejteni magáról a fiatalabbat, hogy az nehogy felébredjen. Túl kínos lett volna a helyzet, és ezt nem akarta megkockáztatni. Hogy keveredtek egyáltalán ilyen helyzetbe? Mikor elaludta, Taehyung még nem volt mellette. Úgy volt, hogy mindenki megy aludni, kivéve ő, aki kint maradta kanapén, hogy gondolkodni tudjon. És most itt feküdt rajta az a személy, aki miatt le kellett ülnie gondolkodni.

Régóta figyelte a fiatalabbat, és általában nem csak távolról, mit ahogy azt egy reménytelen szerelmes szokta a filmekben. Taehyung szinte egész nap vele volt, és általában nem is messze tőle, hiszen jó barátok voltak. Sokszor lógtak egymás nyakán, eszeltek ki csínyeket a többiek ellen, vagy maradtak egyedül otthon, ha a többieknek elintéznivalója volt, amihez ők nem kellettek. Ez alatt az idő alatt, nem volt nehéz észrevennie, máshogy néz V-re mint régen. Észrevette azokat az apró dolgokat, amiket sosem figyelt meg még rajta. Kezdte megérteni mit szeretnek annyira V-n a rajongók.

Nehezen ugyan, de megbékélt a gondolattal, hogy a saját csapatársa tetszik neki. Abba azonban nem sikerült beletörődnie, hogy valaki másnak is tetszhet az ő kiszemeltje. Jin túlságosan sokat foglalkozott Taehyunggal, ráadásul most jött ez az együtt sütés-főzés is.

Hoseok sejtett valamit, és már előre félt a vég kifejlettől.

Ezért is ült le este a kanapéra gondolkodni.

-Reggelt – ült fel V a kanapén. - Te hogy-hogy ébren vagy? Mindig sokáig alszol.

-Nemrég keltem csak.

-Ja, akkor jó. Én megyek, keresek valami reggelit. Jössz?

-Mindjárt.

Taehyung csak vállat vont, és elindult a konyha felé. Ahogy beért, egyből derékig eltűnt a hűtőben, így észre se vette az asztalnál üldögélő maknaet.

-Reggelt! - lépett be végül Hoseok is a helységbe, aki V-vel ellentétben észrevette a legfiatalabbat.

-Neked is. Hyung....

-Hm? - fordult vissza Hope, V mellett megállva.

-Nagyon aranyosan aludtatok – mosolyodik el Jungkook, majd inkább a bögréje mögé bújik, ahogy meglátja Hoseok döbbent arcát, és meghallja ahogy Taehyung beveri a fejét a hűtő egyik polcába.

-Mit.....csináltunk? - bújt elő a hűtőből.

-Aranyosan aludtatok. A kanapén....

-Ahol pontosan mit is kerestetek? - lépett be a konyhába Jin is, befejezve a maknae mondatát.

-Hát én csak elaludtam ott véletlen, de Taehyung.... - nézett Hoseok a fiatalabbra.

-Én csak...beszélgetni akartam, de már aludtál, és nem volt szívem felébreszteni.

-Ez nem ok rá, hogy kint aludj vele a kanapén – szúrta közbe Jin rosszallón. - Biztos nem pihentétek ki magatokat rendesen. Az a kanapé nem arra lett tervezve, hogy ketten aludjanak rajta, de még arra se, hogy egyvalaki aludjon ott. Arra ott van az ágy.

-Többet nem fordul elő – kért bocsánatot V. Jin csak egy mosollyal nyugtázta, és Jungkookhoz fordult beszélgetni a továbbiakban. Hoseok azonban nem tudott ilyen könnyel elsuhanni a mondat felett."Többet nem fordul elő." Különös módon elszomorodott a mondat hallatán. Ha kérdezte volna valaki, be nem vallotta volna, de a lelke mélyén érezte, hogy legszívesebben minden reggel így ébredne. Akkor is ha most rettentően fáj a háta, és a nyakát is elfeküdte, mert egy dologban valóban igaza volt Jinnek. Az a kanapé nem arra való, hogy két ember aludjon rajta.

A reggelit egy szó nélkül intézte el, valami joghurttal, amit látatlanban kapott ki a hűtőből. Nem akart társaságot, legszívesebben leült volna a kanapéra egy teával, vagy valami egyéb forró itallal, és meg se mozdult volna egész nap. És ez furcsa volt. Még saját magát is furcsának tartotta ezekkel a gondolatokkal. Más esetben, egyből a próba terem felé vette volna az irányt, hogy táncolhasson, vagy csak levezesse a feszültségét, most azonban még ehhez sem volt ereje.

Végül az eredeti tervnél maradt, és kiült a nappaliba, arra a bizonyos kanapéra. Lassan a csapat többi tajga is kezdte észrevenni, hogy az örökké vidám rapperrel valami gond van, de senki sem mert odamenni hozzá. Talán a sötét aura tette ami körbelengte, de az is lehet, hogy azért mert szinte még sose látták ilyennek.

Délután, a csapat úgy döntött ideje egy kis időt együtt tölteni, a ház falain kívül. Hope természetesen maradt, nem is akarták most kimozdítani a helyéről. Végül négyen indultak útnak, Namjoon pedig útközben csatlakozott hozzájuk.

V is otthon maradt, fáradtságra hivatkozva, de mindenki tudta, hogy valójában legjobb barátjával akar beszélni. Egyedül Hoseok nem értesült a tényről, miszerint nem egyedül lesz otthon, így nem kicsit ugrott meg, mikor a fiatalabb megszólalt mögötte.

-Hope, mi a baj? Olyan fura vagy – kerülte meg a kanapét, hogy barátja mellé ülhessen.

-Semmi baj, csak kicsit fáradt vagyok – mosolygott erőltetetten. Nem állt készen rá, hogy megossza valakivel azt a titkot, amire ő is csak nemrég jött rá. Pláne nem azzal aki miatt létrejött ez a bizonyos titok. Hogy is lenne rá képes? Ennyi év barátság után csak úgy jelentse be neki, hogy valószínűleg nem csak barátilag kedveli? Megutálná....

-Ugyan már Hope. Ismerlek. Látom, hogy valami gond van, mért nem akarod elmondani?

Taehyung egyre közelebb araszolt az idősebbhez, mintha így ki tudná kényszeríteni a választ, azonban csak egy halvány mosolyt kapott. De már így is elégedett volt magával.

-Sokat vagy Jinnel mostanában – váltott témát hirtelen Hoseok. Már nagyon zavarta, de sosem kapott értelmes választ, azt pedig nem tudta elfogadni, hogy V-t hirtelen érdekelni kezdte a főzés.

Nem tudta elfogadni.

-Ez most, hogy jött? - húzta fel egyik szemöldökét V.

-Csak eszembe jutott. Azt hittem elmész velük a városba.

-Mostanában sokszor kérdezel erre rá. Miért érdekel ennyire?

Taehyung figyelmen kívül hagyta Hoseok válaszát. Mielőbb meg akarta érteni, miért viselkedik barátja ilyen furán, és ehhez nem segítette hozz, ha csak arra válaszolgat miért van többet Jinnel.

-Csak kérdeztem...én is lehetek kíváncsi, nem?

Hoseok magára terítette a plédet ami reggel ott maradt, és úgy fordult vissza V-hez.

-De, persze. De adj nekem is abból a takaróból, nincs itt valami meleg – bújt közelebb, hogy ő is kaphasson a takaróból. Hoseok vonakodva ugyan, de oda engedte. Félt, milyen reakciót váltana ki belőle ha Taehyung újra olyan közel lenne hozzá, mint éjszaka. Maga sem tudta mit érzett akkor, de tartott tőle.

-Szóval mért is vagy olyan sokat Jinnel? Még nem válaszoltál.

Igaz, zavarta kicsit V közelsége, mégis bátrabbnak érezte magát. Mint akibe visszatér a régi lelkesedés. És ez bátrabbá tette.

-Hope! Féltékeny vagy? - bökte oldalba játékosan V. Hoseokban azonban ez valamit megmozdított. Zavartan nézett más irányba, talán kisit még el is pirult.

Talán valóban tetszene neki V, csak eddig nem vette észre?

-Hoseok...te komolyan féltékeny vagy Jinre, amiért mostanában többet voltam?

-Nem én csak.....

-Ugyan már! Legalább valld be!

Úgy tűnt most tényleg sikerült felbosszantania Taehyungot. Már várta, hogy otthagyja egyedül, és elvonul a szobájába, ez azonban nem történt meg. A fiatalabb továbbra is ott ült mellette, igaz, hogy nagyon sértődöttnek tűnt, de akkor is ott volt, és nem hagyta magára.

Legalább tíz percet ültek csöndben egymáshoz bújva a takaró alatt, mire Hoseok képes volt megszólalni.

-Igazad van – suttogta – valóban féltékeny voltam. Legalábbis azt hiszem.

-Végre! - kiáltott fel Taehyung, ami igazán meglepte az idősebbet. - Már azt hittem sosem szólalsz meg. Tudod milyen fárasztó ilyen sokáig csendben maradni? - korholta le V. - Szerintem még sose voltam ennyi ideig csöndben.

-De igen, mikor alszol. Amúgy...lehetne, hogy ma nem rajtam alszol? Nem mintha problémám lenne a dologgal, csak tudod...nem vagy olyan könnyű mint amilyennek tűnsz – mosolyodott el végre Hoseok is, és oldalba bökte V-t.

-Mi az, hogy nem? Te most kövérnek neveztél?!

-Dehogy is! - nevette el magát.

-Ó persze! Na gyere, ma még szinte semmit nem ettél – kelt fel V, és maga után húzta barátját a konyhába. Nem volt egy nagy szakács, de valamit azért ő is össze tudott dobni, mint mondjuk egy rántottát.

Hoseok csak az asztalnál ült, és figyelte ahogy V tojást tör, serpenyőt keres a fiókban, és a többi dolog, amit ilyenkor kell, amikre igazából már nem is nagyon figyelt. Valószínűleg azt se vette volna észre, ha a fél házat lebontják mellőle. Túlságosa elmerült a fiú látványában. Legközelebb már csak arra eszmélt fel, mikor a tányér előtte koppant. 

-Köszi. Lehet jót tett neked ez a Jinnel való főzés, eddig nem csináltál nekem kaját – nézett fel a fiatalabbra.

-Ugyan már....eddig is törődtem veled.

-Valóban?

Hoseok egy ideig csak meglepetten figyelte barátját, aki ismét hátat fordított, hogy elpakolja az előszedett edényeket, majd lassan nekikezd enni. Valóban finom amit V készített. Talán tényleg jót tett neki a Jinnel töltött idő.

-Hope! - ült le hirtelen az asztalhoz Taehyung is, pont szembe. - Aludhatok ma veled?

-Ma is?

-Jó akkor nem – kel fel, hogy folytassa a félbehagyott pakolást.

-Várj, nem úgy értettem, csak meglepett. Mért akarsz velem aludni?

-Csak úgy....nem muszáj, csak kérdeztem.

Taehyung felkelt az asztaltól, és visszatért a mosogatni valóhoz. Nagyon úgy tűnt, hogy lezártnak tekinti a beszélgetést, holott Hoseok még kérdezett volna. Nem akarta ennyiben hagyni, hiszen....mért is akart V vele aludni? Régóta voltak barátok, de sose aludtak még együtt. Már az is furcsa volt, hogy a kanapén mikor felébredt, V is mellette volt. Fura volt, de jó érzés, és nem akarta, hogy az legyen az utolsó, hogy ilyet érzett.

Legközelebb csak este látta a fiatalabbat. V a miután elmosogatott, bevonult a szobájába, és nem is volt hajlandó kijönni, egész estig, amíg a többiek haza nem értek. Akkor is csak motyogott valami köszönés félét, és vissza is vonult a szobájába.

-Mi történt Taehyungal? - kérdezett rá egyből Jin. Látszott rajta menyire aggódik a fiatalabbért.

-Kicsit...összekaptunk azt hiszem. Nem igazán tudom – hajtotta le a fejét Hope. Nem mert Jin szemébe nézni, tudta mennyire aggódik néha a többiekért, és ahogy mostanában viselkedett V-vel, kizárt, hogy ne legyen rá mérges amiért ilyen állapotba került miatta az örökké vidám énekes.

-Min?

-Mit min?

-Min kaptatok össze?

-Ja, hogy az...V megkérdezte, hogy aludhat-e ma velem.... - nevette el magát kínosan Hoseok. Így kimondva, butaságnak hangzik, hogy emiatt haragudott meg rá V. Ezt az is megerősítette, ahogy Seokjin nézett rá. Látszott, hogy nem érti miért vesztek ezen össze.

-Szerintem menj, és beszéld meg vele. Ez nem olyan nagy dolog.

-Igen, de....

-Nyomás!

-Igenis - sietett el a másik mellett. Néha nagyon félelmetes tudott lenni, annak ellenére, milyen ártatlannak nézett ki. Csak egy pillanatig habozott V ajtaja előtt, mielőtt bement volna, de az az egy pillanat elég volt, hogy elszálljon az összes magabiztossága. Halkan bekopogott, de mikor nem érkezett válasz, inkább csak óvatosan benyitott. V az ágyán feküdt, csukott szemmel, fülessel a fülében.

-Hát ezért nem hallotta... - csóválta meg a fejét Hoseok.

Közelebb merészkedett, és óvatosan leült az ágy szélére. Nem akarta sürgetni a beszélgetést, tudta, hogy nem lesz kellemes. Csak figyelte Taehyungot. Nem tudta alszik-e, de nem akarta zargatni. Olyan szép volt így, nem akarta felkelteni, hisz akkor valószínűleg csak még egyszer összekaptak volna.

-Akarsz is valamit, vagy csak nézel? - nézett fel hirtelen Taehyung, mire Hoseok lefordult az ágyról ijedtében. Nem számított rá, hogy a fiatalabb ébren van, arra meg végképp nem, hogy észrevette.

-Bocsi, én csak beszélni akartam veled.

-És ehhez mért kell fél órán keresztül nézni ahogy aludni próbálok? - ült fel.

-Bocsi.

-Semmi baj, de miről akarsz beszélni?

Hoseok nem mert ránézni, inkább csak lehajtott fejjel mászott vissza az ágyra.

-Nagyon haragszol rám?

-Mért haragudnék rád?

-Hát mondjuk mert bevonultál a szobádba, és nem szólsz hozzám, ráadásul mikor kimentél a többieknek köszönni, úgy néztél ki mint aki épp most szabadult a hullaházból!

-Ja hogy az....csak fáradt vagyok.

-Aha, persze – dünnyögte Hoseok, mintha elhinné. - Amúgy csak meg akartam kérdezni, hogy nem akarsz-e nálam aludni. Feltéve ha nem rajtam, hanem mellettem alszol. Nem vagy ám olyan könnyű – nyújtotta ki barátjára a nyelvét.

-Persze, hogy akarok – vetődött a nyakába V, szinte meg sem hallva az utolsó mondatot. Legkevésbé az érdekelte most, hogy mennyire nehéz.

Pár perc múlva, már vigyorogva jött ki V a szobájából, látványosan átpakolva az ágyneműjét Hoseokhoz. Az este többi része ugyan úgy telt, mint szokott. Kint ültek a nappaliban filmet néztek a csapattal, és végig hülyéskedték az egészet. Persze V és Hoseok voltak a leghangosabbak, de ez megszokott volt. Jin is csak mosolyogva nézte őket, bár egy kis irigység volt benne amiért V most egyáltalán nem foglalkozott vele, csak J-Hopera koncentrált. Hoseok viszont tagadhatatlanul élvezte, hogy barátja csak rá figyelt.

Mikor a film véget ért mindenki elvonult fürdeni, majd a szobájába. V is ment, bár ő nem a saját szobájába.

Nagy lendülettel vetődött be Hoseok ágyába.

-A te ágyad sokkal kényelmesebb mint az enyém – fészkelődött a két takaró között – ezentúl itt fogok aludni.

-Nem cserélek veled szobát.

-Ezt nem is mondtam.

-Hát akkor? - nézett fel a pakolásból Hope. Hogy gondolja, hogy itt fog aludni innentől, ha nem cserélnek szobát? És mért is akarja V az ő ágyát?

-Hát itt alszok. Veled.

-Hogy mi? - kapta fel a fejét hirtelen a szoba tulaja.

-Ennyire ellene vagy? Kár...

-Csak megleptél.

-Akkor rendben van? - csillantak fel a fiatalabb szemei.

-Majd meglátjuk. Ha tudsz aludni normálisan is, akkor igen.

Bár kívülről Hoseok komolynak, és megfontoltnak tűnt, valójában ugrált volna. Igaz, nem akarta, hogy V megint szétnyomja alvás közben, de szíves aludt volna minden éjszaka vele, és örült, hogy nem neki kellett feltennie a kérdést.

-Persze, hogy tudok! Na gyere, aludjunk – ásította el magát a mondat végére. Hoseok nem válaszolt, csak bebújt a takarója alá, és áldotta a sorsot, amiért viszonylag nagy ágya van. Bár így is össze kellett kicsit bújniuk, de ennek még örült is. Szokatlan volt az érzés, de élvezte mikor V véletlenül hozzáért, vagy mikor kicsit közelebb bújt hozzá miután elaludt. Neki ez persze nem ment olyan könnyen mint V-nek. Órákig ébren volt még, és Taehyungot figyelte, ahogy néha elmosolyodott álmában, és időnként motyogott valamit.

Aranyos.

Ez járt a fejében egész addig, amég el nem aludt, de valószínűleg még utána is, mert mielőtt teljesen elnyomta volna az álom, ő is közelebb húzta V-t, és magához ölelte.

Reggel Hoseok arra ébredt, hogy valami meleg, és puha nyomódik az arcához, de mire teljesen felébredt, addigra eltűnt. Talán csak álmodta.

-Jó reggelt – vigyorgott rá V, olyan három centi távolságból.

-Neked is – válaszolt, majd visszadőlt a párnájára, fel sem fogva, milyen közzel volt az előbb barátjához.

-Gyere reggelizni – próbálta meg V teljesen felkelteni Hoseokot. Ha kajáról volt szó az általában hatott, de most erre sem mozdult meg. Taehyung teljesen tanácstalanul ült fel az ágyban, de aztán egy remek ötlettől vezérelve, az idősebbre vetette magát, hátha erre felkel végre, de Hoseok csak az oldalára fordult, és a párnába nyomta az arcát. Nem vette a fáradtságot, hogy kinyissa a szemét, csak mikor valami az orrához ért. Akkor is csak fél szemmel nézett fel, de ahhoz is túl álmos volt, hogy felfogja mit lát maga előtt. Nem is jutott el a tudatáig mit csinál. Éppen hogy V felé fordult, és ajkait az övéhez nyomta. Csak egy másodpercig tartott, utána visszadőlt, és a másik oldalára fordulva vissza aludt. Taehyung már nem dolgozta fel ilyen egyszerűen a történteket. Elsőre teljesen lefagyott, mozdulni sem tudott, de mikor felfogta, felugrott és a szájához kapott.

-Most komolyan megcsókolt? - futott át az agyán. - Mért csinálta? Magánál volt egyáltalán? Nem valószínű.

-Taehyung! Tudnál egy kicsit segíteni? - jött a kiáltás a konyhából, mire összerezzent.

Nem válaszolt, csak elindult segíteni Jinnek. Addig sem kell a csókra gondolnia, amég a konyhában segédkezik. Bele is őrült volna ha ezen kezd gondolkodni.

-Na mi a helyzet? Mit főztök? - lépett be a konyhába Hoseok fél óra múlva.

-Majd meglátod ha kész lesz – válaszolta hátra sem fordulva V. Még mindig nem tudott mit kezdeni a helyzettel, amire lehet, hogy J-Hope nem is emlékszik. Ő viszont emlékezett, nagyon is tisztán. Ahogy az idősebb ajkai az övéhez értek...olyan puha volt.....

-Nem – rázta meg a fejét, hogy elhessegesse a gondolatot.

-Mit nem? - nézett rá Jin őszinte meglepettséggel.

-Csak hangosan gondolkoztam, bocsi – villantott egy tipikus Taehyungos mosolyt az idősebbre, mire az csak elmosolyodott, és folytatta a főzést. Azonban nem csak Jin érdeklődését keltette fel ez a 'nem'. Hoseok is érdeklődve figyelte a történéseket, miközben leült az asztalhoz, hogy onnan figyelje őket tovább.

Talán történt valami ami miatt V zaklatott? Biztos nem...azt elmondta volna. Meg amúgy is, mi történhetett volna azóta mióta felkelt? Nem volt az olyan régen.

Ismét egy koppanásra riadt csak fel gondolatai közül. Mostanában sokszor kalandozott el, ezt V is megemlítette neki, miután este átpakolt.

A következő két napban minden ugyan úgy telt, mint aznap mikor Taehyung Hoseoknál aludt. Azzal a kivétellel, hogy nem veszekedtek egyszer sem, helyette ugyanolyan összhangban voltak mint előtte. Talán még túlságosan is. Mindenki ellen elkövettek valami kis csínyt, persze úgy tettek mintha semmit se csináltak volna, de mindenki tudta kik az elkövetők.

Tényleg minden olyan volt mint előtte.

Azt leszámítva, hogy Hope késő estig ébren volt, és a holdfényben bámulta mellette alvó társát. Szerette ilyenkor nézni, mert senkinek nem tűnt fel, senki nem kérdezte meg miért bambul, de legfőképp V nem vette észre. Rengetegszer gondolta át az elmúlt pár napban, hogy mit szólna az énekes ha elmondaná neki mit érez. Először arra gondolt, talán megutálná, undorodna tőle, de ezek elvettette, mert ismerte V-t és ő nem ilyen volt. Biztos nem utálná emiatt. Esetleg csak nem tudna mit kezdeni a helyzettel, pont ahogy ő se tudott. De nem csak ő változott az elmúlt napokban. Taehyung sokkal többször került hozzá közel, de nem csak érzelmi alapon. Sokszor ölelte meg, bújt hozzá, néha még puszit is adott neki, sőt, minden este hozzá bújt mielőtt elaludt volna. Eddig sose csinált ilyeneket. Mindig is nagyon közel álltak egymáshoz, de, hogy ennyire.... Ez még Hoseoknak is új volt.

-Hope – szólalt meg este V, mikor már legalább fél órája feküdtek, de egyikük sem tudott elaludni – téged nem zavar ha így alszunk?

-Mért zavarna? - nézett le a másikra kérdőn, de az nem nézett rá. Nem is értette mi volt ez a hirtelen kérdés, hiszen már egy ideje így aludtak, és nem adta jelét, hogy zavarná akár egy kicsit is. Igaz, akkor mindig hamar elaludtak, nem volt idő ezen gondolkozni. Legalábbis V így tudta. Élvezte, hogy a fiatalabb minden este az ő ölelésében alszik el.

-Csak kérdeztem. Régebben mikor Jinnel aludtam, őt zavarta.

-Te Jinnel aludtál? - emelte fel hirtelen a hangját Hoseok, ezzel kicsit megijesztve barátját. Persze nem szándékosan tette, csak meglepődött. Nem tudta, hogy V és a legidősebb együtt aludtak, sosem látta még csak egy szobából sem kijönni őket. Meg amúgy is...miért aludtak együtt?!

-Igen, pár hónapja. Mikor nem tudtam elaludni, átmentem hozzá, de ő sose hagyta, hogy hozzábújjak. Pedig azt hinné az ember, hogy az a típus akit meg lehet ölelni csak úgy.

-Hát nem tudom, én sose akartam ölelgetni. De mért is hozzá mentél? Mért nem hozzám?

-Nem tudom. Nem akartalak zavarni....

-Ugyan már V! Tudod, hogy nem zavarsz.

-Persze, tudom csak.... Hope.... - ült fel az ágyban a fiatalabb, így nem látta Hoseok kérdő tekintetét. - Azért nem jöttem hozzád, mert úgy éreztem helytelen lenne, hiszen te...te csak.... - mély levegőt vett, majd halkabban folytatta – te csak barátként gondolsz rám.

-Persze, hogy barát...várj...mi?! - ült fel most már Hoseok is. Telljesen ledöbbent a fiatalabb szavain, persze alig akarta elhinni. Biztos téved. Ilyet nem mondhatott V nem igaz?

-Hogy érted, hogy csak barátként?

-Úgy ahogy mondod. Nem akartam ide jönni, és kínozni magam azzal, hogy veled alszok.

-Akkor most mért? Most is együtt alszunk, ráadásul....

-Tudom. De inkább leszek mazochista és szenvedek melletted, mint, hogy egy másik szobában, tőled távolabb szenvedjek – temette kezeibe arcát V.

-De te...te nem Jint kedveled?

Hoseok már semmit sem értett. Az egy dolog, hogy V az utóbbi időben még közelebb került hozzá, de Nagyon sokat volt Jinnel is, és úgy tűnt mintha több is lenne köztük. A legidősebb is mindig figyelt Taehyungra, és ÚGY nézett rá. Legalábbis Hoseok biztos volt benne. Vagy talán rosszul látta? Nem...biztos nem. Ráadásul V Jinhez ment mikor nem tudott aludni.

-Mi? - nézett hátra meglepve V. - Mért kedvelném Jint? Mármint persze, szeretem, de olyan mintha a bátyám lenne aki vigyáz rám.

-De ő mindig úgy néz rád, és....

-Hope! Úgy néz rám mintha az öccse lennék. Még ő mondta nekem, hogy szerinte tetszem neked. Ezért jöttem hozzád, hogy rájöjjek igaz-e.....

-Hát fura módot választottál....ha megkérdezted volna azzal többre megyünk.

-És rávágtad volna, hogy igen?

-Természetesen nem. De akkor is... - durcáskodott az idősebb. Mire volt ez jó? Már rég gond nélkül együtt lehetnének, ha Taehyung nem ilyen bonyolult módon akarta volna közölni vele, hogy érez iránta valami.

-Szóval akkor szeretsz?

-Igen.

Olyan volt mint valami egyszerű beszélgetés. Akár a nemrégiben látott szurikáták párzási szokásai is lehetett volna a téma, akkor se nézett volna ki másképp a társalgás.

-Szóval akkor most mi lesz? - nézett V a mellette ülőre.

-Hát....próbáljuk meg....ha te is szeretnéd.

Valószínüleg még nem igazán jutott el egyikük tudatáig se, hogy milyen komoly dolgokról is esik épp szó, talán a késői óra és a fáradtság tehetett róla.

-Persze, hogy szeretném! - ugrott Hope nyakába V, és egy puszit nyomott a szája sarkára.

-Akkor – jött zavarba hirtelen Hoseok – most aludjunk – dőlt el, magával rántva párját.

-Amúgy...umm....miért csókoltál meg reggel? - nézett fel V, de választ már nem kapott. Hoseok abban a pillanatban elaludt, hogy a feje a párnát érintette.

Reggel már nem fogja tudni megkérdezni, ezt érezte. Sose tudja meg....

-Jin! - rohant V reggel, hogy megkeresse szeretett hyungját.

-Miaz? Nem úgy volt, hogy csak később segítesz? - nézett rá meglepettem a legidősebb. Túl korán volt még ahhoz, hogy V a konyhában legyen megtalálható.

-Igen, tudom, de valamit el kell mondanom! Gyere ide – intette közelebb hyungját, hogy megsúghassa neki boldogsága okát. Igaz, nehezére esett suttogni, de nem akarta, hogy az egész dorm hallja. - Van barátom.

-Mi? Komolyan? - képedt el az idősebb. - Ő?

-Igen – tapsikolt a fiatalabb, mintha csak öt éves lenne.

-Úgy örülök! - ölelte meg Jin boldoga, de egy hang megdermesztette.

-Veszed le róla a kezed?

Hoseok átható pillantással figyelte őket, miközben a konyha ajtónak támaszkodott. Pár másodpercig így meredtek egymásra, majd Hope ellökte magát, és hozzájuk sétált, megfogta V kezét, és magával húzta a nappali irányába.

-Figyellek ám! - fordult még utoljára vissza az ajtóban, hogy Jinre nézhessen, aki csak mosolyogva figyelte őket.

-Újra egyedül – nyúlt mosolyogva a rádióhoz, hogy bekapcsolja, miközben a levest kavargatta.